Ez egy elég hosszú fejezet lett, összesen három oldalas Wordben. Szóval jó kis olvasást komikat hagyni Puszillak titeket : Pinkypop
-
Nicole! – vigyorgott rám vakítóan fehér fogsorával a
Heathrow reptéren állva, mikor már az összes bőröndömet lepakoltam a futószalagszerű
vacakról.
-
Tom! –mosolyogtam én is kedvesen majd megöleltem.
-
Jó téged újra látni. – engedett el és végig nézett
rajtam – Nem változtál sokat, csak csajosabb lettél. Egészen szexi.
-
Daley fogja vissza magát.- bokszoltam vállba majd a
vállamra raktam a sporttáskámat, míg ő húzta a másikat. – Úr isten ennyi
embert.- fújtam egy nagyot mikor beülünk végre az óriásian tágas fekete bőrrel
teli Range Rover-be.- Itt mindig ennyi ember van?- kötöttem be a biztonsági
övemet.
-
Általánosan igen, de készülj föl hogy másfél órát még
utazunk. – vigyorgott rám, mire én csak benyomtam a telefonomat a rádiójába. –
Na de mesélj valamit. Milyen az élet tehenész lány? – nézett rám pimaszul,
mikor beindítottam a MCR- Na Na Na- ját.
-
Kussolj! – morrantam rá. Utáltam ha mindenki azzal
cukkol hogy tehenész lány meg hogy vidékinek hívnak csak azért mert vidékről
jöttem és állatok között nőttem föl.- Amúgy meg, hát nem változott szinte
semmit sem. Csak most hogy nem jársz át cserediákként és nem hallod a
horkolásodat.- vihogtam föl
-
Na törpe csak ne járjon a szád.
-
Na és sikerült végre összeszedni végre egy normális
csajt?
-
Még nem. –húzta el a száját - De most már még jobban
nem fog menni, amivel te itt vagy, és az össze csaj el fog kerülni mert lesz
körülöttem egy bombázó tehenészlány a bulikon.
-
Ha csak nem keresel magadnak egy másik vidékit, én
biztos hogy nem fogom megakadályozni a csajozásodat, mivel buli közelébe se
megyek. – nevettem föl
-
Jaj ne már! Mi lett azzal a Nicole-al aki kiszökött
velem bulizni?
-
Az a Nicole megváltozott… - komorodtam el
-
De hát mi történt hogy ilyen ne bulizzunk stílusú
lettél?
-
Majd mesélek, most nincsen kedvem. – néztem ki az
ablakon.
-
Hát
ez meg? – emelte ki a táskámból egy piros csipkés tanga bugyit, amikor együtt
pakoltunk ki a már kijelölt szobácskámban. A fala igaz még fehérek voltak,
csupaszok, volt egy óriási francia ágy, volt bent egy nagy gardrób és egy
fiókos kis szekrény, na meg egy íróasztal. Föl lehet dobni ezt a szobát
pillanatok alatt akármivel. Egy kis falfesték, hogy jobb színe legyen, mondjuk
narancs sárga. Igen.. ez jó szín lesz, olyan mindig napos hangulata lenne. Majd
megkérdezem Tom-ot hogy, kidekorálhatom az ő házában az én kölcsön szobámat.
-
Hé
ez személyi jogsértés!
-
Szerinted
nem láttalak, már mindenhogy? – emelgette a szemöldökét amikor, kitéptem a
kezei közül az apró fehérneműt és betömtem az egyik fiókba. – Egyébként is
tudom mi volt az, minden reggel ilyen van a szobámban, mert az éjszakai lányok
itt hagyják nekem. – vigyorogta.
-
Pf..
– csuktam be az utolsó bőröndöt. – Csak azért hagyják itt azok a szegény
lányok, mert az előző éjszaka annyira borzalmas, volt hogy fejvesztve és minél
előbb el akarják hagyni a házat, és itt felejtik. De aztán már nem akarnak érte
vissza jönni, mert félnek hátha kérsz tőlük egy újabb menetet. – vigyorogtam
pimaszul.
-
Ch..
te azt csak hiszed! – pufogta Tom
-
Na
jó Tom lehet egy kérdésem?
-
Több,
is mint egy.
-
Kidekorálhatom
ezt a szobát? – kérdeztem félénken
-
Ahogy
akarod, azt teszel vele, amit szeretnél, ez már a tied. Segítek is, ha kell. De
viszont ma, biztos, hogy nem. – húzta el a száját
-
Na
jó mi sántít ebben az egészben?
-
Az
hogy ma jönnek át haverjaim…. – vakarta meg a tarkóját
-
Jaj
hagyd már, majd én bevásárolok, mármint festéket veszek, meg fóliát, először
úgy is csak le akarom festeni a falakat, majd. Vagy még nem tudom. Szóval még
meglátom jó? De, most ha nem baj letusolnék. – nyitottam ki a sötét mahagóni
ajtómat, és kitessékeltem rajta az olimpiai bajnokot. Miután vettem egy forró
zuhanyt, amiben sikerült, minden izmomat ellazítani fölvettem egy fekete rövidnadrágot
és egy fehér mintás pulóvert. A hajamat fölkötöttem a fejem tetejére egy kis
gubóba és lesétáltam a lépcsőn. Tom éppen a tv előtt henyélt a nappaliban, én
pedig szép kecses nőies mozdulattal, fogtam és nyomtam egy pankrátor esést, rá
Tom-ra. Átvetődve a kanapé hátulján, egyenesen rá.
-
Te
egy állat vagy.- nyögte és próbálta ki operálni a veséjéből a könyökömet.
-
Nem
csak jó kedvű. – nevettem föl, és úgy helyezkedtem, hogy neki még
kényelmetlenebb legyen.
-
Vedd.
Már. Ki. Az. Oldalamból. A. könyöködet!!!! – ordította szótagolva mondatot,
amin én harsányan fölnevettem, de ezzel együtt föl is sikoltottam, mert Tom
megfogott és lelökött a kanapéról, én pedig nyekkenve érkeztem le a fehér puha
szőnyegére. De azért még is csak fájt. De valami annál is furcsább volt, mert
nem egy oldalú nevetés volt, nem csak Tom-ét hallottam, hanem másokét is. Talán
annyira beverhettem a fejemet a padlóba, hogy hallucinálok és egyben félre
hallok is. Létezik olyan, hogy a fülem hallucinál? Nem? Nem baj most fog. Szóval
a fülem hallucinálását félre téve föl álltam és körbe néztem. Várjunk, most
tényleg csak beképzelem, vagy komolyan itt áll öt srác és rajtunk röhög? Nem,
nem hinném. Vagy még is. Na jó Nicole inkább rázd meg a fejedet, hátha az a
káposztalében úszó szürke állományod kicsit helyre rázódik és kitisztítja a
látó szerveidet, és a halló járataidat, hogy meg bizonyosodj róla, hogy tényleg
nincsen itt senki. Kótyagosan ráztam a meg a fejemet de az öt idegen akkor sem
tűnt el. Kezdtem tényleg megijedni hogy mi van ha tényleg elájultam és most
csak álmodok vagy nem tudom. De Tom visszarángatott a jelenbe
-
Fiúk!
Sziasztok. Hát ti? – ült föl és nézett rájuk mosolyogva és lepacsizott velük
-
Hello.
Csak jöttünk szólni, hogy ugye akkor ma jössz bulizni, de ahogy látom társaságod
akadt. – vigyorgott pimaszul a tetovált göndör hajú smaragdzöld szemű, közép
magas srác.
-
Persze
hogy megyünk. – pattant föl Tom, és kijjebb sétált.
-
Jól
van akkor haver. Mi megyünk is mert stúdióznunk kell. Akkor később látunk
titeket.- mosolygott a másik fiú akinek rövidre volt szinte már süni-frizura volt
vágva a haja. – Este nyolckor, akkor ott
találkozunk. Szia..- pacsizott le Tom-al, majd a többi fiú is majd oda intettek
nekem is együtt kántálva.- Szia!
-
Ez
mi volt? – kérdeztem tagolva a szavakat, mire egy kis kutyaszemekkel néző fiú
lépett be az ajtón.- Én nem megyek ma bulizni Tom! – csattantam föl, és leültem
a kanapéra, és kapcsolgatni kedztem a tv-t.
 |
| Te vagy az én legjobb barátom <3 |
-
Ajj
ne már! Nicole! Légyszi! Csak egy Halloween-i buli. Semmi más. Be kéne öltözni,
az meg neked megy hogy benne legyél ilyen hülyeségekbe. Figyelsz te egyáltalán
rám? – szólt hangosabban és kikapta a tv távirányítót a kezemből és kikapcsolta
vele a tv-t.
-
Figyelek,
de akkor sem megyek. – vettem ki a kezéből és visszakapcsoltam
-
Még
sem hallgatsz meg! Nem vagy ilyen aki nem lenne benne egy buliban. Mi lett
veled? – rántotta ki újra a távkapcsolót és kikapcsolta megint de most letette
maga mellé.
-
Az
a Nicole meg változott Tom! – kiáltottam el magamat, és fölpattantam a
kanapéról, és fölindultam a szobába de elkapta a karomat, amikor már az első
lépcsőfoknál álltam.
-
Ha
végre elmondanád miért változott meg, megérteném, és akkor még jobban nem
lennék összezavarodva. – nézett mélyen a szemembe.
-
Nem
könnyű erről beszélnem Tom… - nyögtem nagy nehezen és nagyot nyeltem.
-
Egy
forró tea mellett könnyebb lesz? – rebegtette meg a pilláit, mire én lassan de
bólintottam. – Szóval mesélj nekem.- nézett rám, mikor fönt a galériában
befészkeltük magunkat a kis babzsák fotelekbe, teával a kezünkben, én pedig
betekertem magamat egy plédbe.
-
Hát
tudod…. Fú erről nehezebb beszélni, mint gondoltam. Sóhajtottam mélyet és
kínomban elnevettem magamat. Szóval Olivia. Na igen.. szóval egyik nap bulizni
voltunk, és ő nagyon részeg volt, én pedig csak egy üveg Bacardit ittam. Összevesztünk,
egy idióta hülye veszekedés volt. ő féltékeny volt, én pedig önfejű. Volt egy
fiú, Brandon. Nem volt köztünk semmi csak beszélgettünk, és mivel ő is ott volt
a bulin és Olivia már elég részeg volt, hát hogy is mondjam.. szóval elkapta a
féltékenységi roham mert hogy én beszélgetek az ő szerelemében mert titokban
szerelmes volt belé. És hogy feküdjek le vele ha ekkora egy kurva vagyok. Ezt ő
mondta a szemembe, engem pedig elkapott a düh és ráordítottam hogyha nem lenne enniyre
alkoholista akkor Brandon még talán szemet is vetne rá, de mivel egy
alkoholista liba aki minden pasira rámozdul, Bradon jobban is jár ha nem is
beszélget vele és ezt meg is fogom neki mondani. És ezen nagyon-nagyon összekaptunk. És… Én
haza mentem. Ő is hazaindult, de egy olyan társasággal, akikkel nem kellett
volna. Részegek voltak mind, talán be is voltak állva. És az egyik éles kanyart
túl gyorsan vették be, átszakították a szalag korlátot és a völgybe zuhantak. –
itt elcsuklott a hangom, és a gombóc egyre jobban nőni kezdett a torkomban.- A
kocsiban öten ültek, ezek közül hárman élték túl. De Olivia nem…
