.: Chapter Three :.

 Egyesek a kenyérre kenik mi máshová...


- Itt vannak a parti állatok! - rontottunk be a fiúk házába mint két őrült délután egykor.
- Istenem miért is lepődök meg? - nevette Eleanor amikor meglátott minket ahogy Tom hátán csimpaszkodok, majd fogott és laza mozdulattal vágódott el velem a kanapén, de én szerencsétlenül leestem róla.
- Pfff jól vagy? - vihogta Tom, mire én bólintással modntam hogy igen de közben sírtam a nevetéstől.
- Te mit keresel a földön? - állt fölém Niall
- Tom ledobott magról. - nyögdécselve segített fölállni a földről. Letettem a zacskót az asztalra, a mibe volt kaja, pia, mindenféle.
- Jaj vigyázz mert Jessica a házvezetőnk dühös lesz. - nevetett föl, mire egy bombázó kinézetű csaj lépdelt le a lépcsőn, kezében pedig egy felmosó volt. Valahogy az a tipikus Hamupipőke efekt jutott eszembe szinta azonnal. Egy bombázó csaj, aki csábítja a fiúkat itt az épp hogy feneket nem villantó nacijában, és a kannát ki nem dobó topjában. Azonnal kirázott tőle a hideg, nem volt szimpatikus kicsit sem.
- Niall fönt én végeztem, lassan hazafelé megyek jó?
- Rendben. -dadogta Niall mert a tekintete a csaj dekoltázsára tévedt. - Holnap is jössz?
- Persze. - bólintott nyávogós hangjával együtt majd rám sandított és elejetett egy apró grimaszt, amire nekem fölszaladt a szemöldököm. - Szia Niall. - lépett hozzá közel, és átölelte, Niall először azt sem tudta mit tegye majd észbe kapva átakorlta a csaj derekát. Nyomott még egy nagy cuppanós puszit a srác arcára amitől még nekem is becsengett a fülem csodálkozok hogy Niallnak nem. Majd fenékrázva sétált be az egyik szobába, majd pár perccel később, egy fekete magassarkú bokacsizban, egy irdatlanul feszülős farmerban -amit még most sem értem hogy az ördögben vette föl és hoygan tud benne még járni és az erei miért nem sikoltoznak keringésért.- és egy olyan felsőt ami szorosan hozzá tapadt és mégjobban kihangsúlyozta óris méretű melleit. - Szia Niall - integetett neki kacéran majd kacsinott még egyet és sobott egy csókot is felé. A szőke fiú pedig bambn már már teljesen el nem nyílt szájjal nézete az előbb kivonult házvezetőt.
- Úgy látom nálad is kihúzta a biztosítékot.- sétált mellém Amber és együtt néztük az ajtót még mindig fintorogva.
- Hát ennek? - toltam ki a  mellkasomat és a kezemimet a melleim alá tettem hogy nagyobbnak és felfújtabbanak látszanak mint Miss prostitakarítő nőnek. - És ennek? - toltam kia  fenekemet hátra. - Szerintem Niall hogy nyáladzott itt. Fúúúújj.-  rázott ki a hideg
- Mindegyikőjükkel ezt csinálja.  De főleg Harryvel és Niall-al.
- Akkor mi is csesszünk ki vele. - vigyorogtam gonoszan mire ő is elvigyordott.
- Jó, mond az ötletedet bűntársam. - megragadtam a csuklóját és berántottam a konyhába. - Összekenjük a konyhaasztalt mogyorúkrémmel és rajzolunk bele. Ez az első tervünk. - nyitottam ki a konyhába a szekrényeket és végül Amber segítségével megtaláltuk a mogyoró vajat. - Akkor mehet az első csapás! - bontottam ki a bontatlan mogyoró krémet és a belenyúltam és az első adagot a pultra kentem.
- Ti itt... - lépett be a konyhába Louis és rögtön elhallgatott. Eleanor mögötte jött.- De jó illata van. - nevetett föl
- Gyertek rajzoljunk. - intettem nekik
- Jessica ki lesz... óóóóóóó imádlak titeket.- nevetett föl ördögien Eleanor mert rájött a tervünkre.- Akkor ne csak ezt csináljunk tegyünk mást is. - dörzsölte össze a tenyerét mielőtt belenyúlt vona a mogyorós finomságba és ő is kenni kezdte volna az asztalon. - Louis gyere te is. - intett oda szerlemének aki gyermekiesen ugrott oda és kezdett el bele rajolzgatni. Először répék kerültek fel, majd a srácok és végül mi is. És egy Ezzel üdvözlünk Jessica -felirattal. - Ez az! -csaptuk össze a tenyerünket de rájöttünk hogy midnen ezzel tiszta ragacsos lett.
- Hé Nicole! - kiáltotta el magát Tom én pedig kisasszéztam. -  Te miért vagy tiszta mogyoró krém?
- Ő ettünk... - tettem a hátam mögé a kezeimet
- Az arcoddal? - szedte le az ujjával az arcomról a maszatot és lenyalta az ujjáról.
- Ez egy pakolás is egyben. -nevettem el magamat. - Na jó Jessica-val cseszünk ki, összekentük a pultot Nutellával, és most rajzoltunk bele. Most pedig megyek lemosni a kezeimet.
- Na menj kezet mosni. - taszított a fürdőszoba felé. Kopogás nélkül nyitottam be a fürdő szobába, ahol Niall állt egy szál boxerban.- Ú bocsi.... - kaptam a szemem elé a kezemet mikor már összekentem Niall mellkasát, de így meg a saját arcomat is.
- Nutella? Összekentétek a konyha pultot mi? - vette el a kezemet az arcomról. - Jó ötlet. - nevetett föl, - De mi lenne ha nem az arcodra kennéd utána? - törölte le a szemem alól a mogyorós finomságot.
-  Mi az tök jó tesz az arcodnak. -és én is összekentem az ő arcát.
- Finom is. - nyalta le a szája széléről. - Megkóstolod? - hajolt közelebb és meg akart csókolni
- Hidd el tudom milyen. -mosolyogtam kacéran majd a csaphoz léptem és megmostam a kezemet és z arcomat. - Amúgy remélem már tudod legább milyen Jessica tangájának a mintája. - kacsintottam r majd végig húztam az ujjamat a mellkasán és kimentem a fürdőből.

.: Chapter Two :.

- Olivia ő rögtön meghalt a balesetben, és ha én.... - nyeltem egy nagyot és letöröltem a kézhátammal a kiguruló könnycseppemet.
- Ne is mondj ilyet, ő volt a hülye, és a féltékeny. Ezen már nincsen miért rágódni.- mászott mellém és átkarolt
- De akkor is még bocsánatot se kértem.. Jaj Tom annyira rossz.- sírtam el magamat és belebújtam a mellkasába.
- Jól van, ő már biztosan megbocsájtott oda fönt. Biztos vagyok benne hogy nem haragszik rád. Inkább azért aggódik hogy veled mi lesz. Hogy nem őrlöd magadat emiatt ő is ezt szeretné. - Simogatta a vállamat és a fejét a fejemre hajtotta.- Kicsit lefolyt a sminked tök mag. - mosolygott kedvesen és letörölte a könnyeimet amitől még jobban szét maszatolta az arcomon a fekete szempillaspirálomat.
- Na jó lemosom az arcomról a sminket. Te meg készülődj mert indulnod kell. - álltam föl nagyot sóhajtva és letettem a kis asztalra a bögrémet
- Jaaj ne már! Gyere már te is. Kérlek! - nézett rám óriási bociszemekkel
- Tom...  - sóhajtottam mélyet, mire még inkább olyan arcot vágott mint a Csizmás kandúr a Shrekben. - De utállak. - csaptam a combomra, és hátat fordítottam neki.

I'm so fucking perfect

- Had válasszam ki én mi legyél!- sikoltott föl akár csak egy kisgyerek. ÉS el is szaladt mellettem be a szobába. - Menj el fürdeni, göndörítsd be a hajadat, fesd ke a szemedet feketére, valami szexi pillantásod legyen tőle.
- Tom fékezze magát. - kaptam föl egy fehérnemű szettet és bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lefürödtem, és fölvettem még a melltartómra, egy sima egyszerű fekete pólót ami lelógott majdhogy nem a térdemig. - Na jó végeztél már? -dugtam ki a fejemet a fürdőszoba ajtón.
- Ő ja! - vakarta meg a tarkóját, és a kezembe nyomta a ruhakupacot. - Macska nő!- Sikoltott föl hangosan. - Csak kicsit Nicole-os stílusban. - kacsintott rám, majd egy fura ön imádó táncot lenyomva, elhagyta a szobámat. -  De ha végeztél, libbentsd be magadat a szobámba.- csapta be a szoba ajtót, én pedig neki kezdtem az öltözködésnek. Egy fekete bőr hatású cica naci volt és egy cseppnyit rövid, amit csipkés és flitteres koktélruha. ÉS csak hogy meglegyen Tom boldogsága és hogy még véletlenül se tudjon belém kötni, még édes kis bajszot és orrocskát is húztam szemceruzával az arcomra, a sminkem elkészítése után.- Hé Nicole! Készen vagy már? - dörömbölt a szoba ajtón. Mire én kinyitottam neki és ő beesett rajta szinte. Egy fekete kezeslábas szerűség volt rajta, amin csontváz volt, fölnyomva minta ként. - Ú de jól tudok választani. Már csak ez kell. -nyomott a fejem búbjára, egy hajpántot, ami tele volt díszítve filterrel, és volt rajta két cica fül. - Jól nézel ki. - vigyorgott rám, és kacsintott egyet. -vedd föl a cipőt, és egyre mert indulnunk kell. - adta a kezembe a fekete Converse cipőt mert tudta hogy nem igen szokásom annyit magassarkúba mászkálni, és akkor haza felé, a hátán kéne hoznia. Igen tudja mert már volt rá példa de az most mind egy. -Indulhatunk? - adta a kezembe a dzsekimet, és beültünk a taxiba.

My devil

- Hé Tom!- kiáltott oda nekünk egy fekete Batman ruhás srác,a kit először nem ismertem meg a maszkja miatt. - Szia Liam Payne.- nyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam bemutatkozás képen. Miután barátommal is üdvözölték egymást.
- Nicole Stewart. - mosolyogtam én is
- Gyertek beljebb a srácok odabent vannak. - nyitotta ki előttem az ajtót udvariasan és beinvitált minket az emberektől zsúfolt helyiségbe ahol nagyban dübörgött a zene. - Srácok itt van Tom és Nicole. - léptünk oda egy bokszhoz ahol négy srác ült, illetve, két lány.
- Hello Nicole vagyok. - mosolyogtam szerényen, hisz régen mászkáltam már társaságban. Majd Tom lehúzott maga mellé és egy szőke fiú mellé.
- Niall vagyok. -nyújtotta a kezét, amit én udvariasan meg ráztam, majd így folytatódott a bemutatkozás. Niall mellett ült, Louis akinek a barátnője Eleanor volt, mellettük foglalt helyet egy fekete hajú és szőke melírral rendelkező srác, Zayn, akinek a tetkói első pillanattól kezdve nagyon is megfogtak mert nagyon jól néztek ki. Ő mellette pedig egy göndör hajú fiú ült Harry és mellette egy barna hajú lány Amber, Harry már majdhogy nem barátnője, akivel a puszta véletlen árán, ugyan csak együtt lettünk, macskák, ugyan úgy macska fül, szinte már majdnem minden kísértetiesen hasonlított a szerelésünkön,kivéve hogy ő először nagyon mérges tekintettel nézett rám, majd egy idő után megpuhult a tekintete, és már lassan halvány mosolyt ereszt felém. - Na és te honnan ismered Tom-ot? - könyökölt föl az asztalra Niall
- Gyerekkorom óta ismerem, mert egyszer voltam itt cserediák, és ő itt volt nálunk onnantól kezdve minden nyáron egymásnál töltöttünk legalább két hetet.
- Nem te voltál az a lány aki az Olimpián is ott volt, és amikor kiderült h dobogós lett te ugrottál a nyakába? - hajolt ki a sorból Louis
- De én voltam ott.
- Azért vagy nekem annyira ismerős.- kiáltott föl Zayn is
- Látod már mindenki rád ismert.- nevetett Tom és letett elém egy kék színű vodkás koktélt.
- Köszi. - mosolyogtam, és belekortyoltam az alkoholban szambázó koktélba.
- Na megyünk emberek táncolni, vagy itt fogunk végig ülni? - szólalt föl Eleanor, fél óra üldögélés után. Mire mind bólintottunk és kimásztunk a bokszból.
- Felkérhetem egy táncra?- hajolt meg előttem Liam akár egy herceg, abban a vicces Batmanas-es jelmezben
- Ez csak természetes. - pukedliztam akár egy hercegnő majd nevetve, vetettük be magunkat a tömegbe.

- Látom Liam-el nagyon jól jöttök ki.. - ült le mellém Amber amikor én is leültem hogy kifújjam magamat. Ijedten rezzentem össze a hangjától mert kicsit elkalandozott a gondolatom másfelé.
- Ő ja.. De te is Harry-vel. - könyököltem meg a térdemen.- Nagyon aranyosan néztek ki, már csak azt nem tudom, miért van az h ott táncolgattok egymással, tök közel a másikhoz, mint akik tökre szerelmesek, amik igaz is, csak nem értem mire vártok... - néztem rá, mire ő elpirulva vakarta meg az orrát. De mielőtt válaszolhatott volna Tom tántorgott oda mellém, és fogta meg a vállamat.
- Haza menjünk?  -nézett rám, és kicsit beljebb tolt.- Ja hogy én megzavartam a csajos traccs partit. Sorry.
- Nem nem zavartál meg semmi. És hajnali fél öt van. szóval szerintem indulhatunk ha szeretnél. - néztem a telefonom kijelzőjére. - Na akkor szedelőzködjünk uram. - kacsintottam rá majd kifelé kezdtem tolni. - Szerintem még találkozunk.
- Biztos vagyok benne mert valami holnapi találkáról is csicseregtek a fiúk. - ölelt meg kedvesen Amber.

Amber

- Jól van akkor majd találkozunk. Szia.- integettem neki és belekaroltam Tom-ba.

.: Chapter One :.

 Ez egy elég hosszú fejezet lett, összesen három oldalas Wordben. Szóval jó kis olvasást komikat hagyni Puszillak titeket : Pinkypop

-         Nicole! – vigyorgott rám vakítóan fehér fogsorával a Heathrow reptéren állva, mikor már az összes bőröndömet lepakoltam a futószalagszerű vacakról.

-         Tom! –mosolyogtam én is kedvesen majd megöleltem.

-         Jó téged újra látni. – engedett el és végig nézett rajtam – Nem változtál sokat, csak csajosabb lettél. Egészen szexi.

-         Daley fogja vissza magát.- bokszoltam vállba majd a vállamra raktam a sporttáskámat, míg ő húzta a másikat. – Úr isten ennyi embert.- fújtam egy nagyot mikor beülünk végre az óriásian tágas fekete bőrrel teli Range Rover-be.- Itt mindig ennyi ember van?- kötöttem be a biztonsági övemet.

-         Általánosan igen, de készülj föl hogy másfél órát még utazunk. – vigyorgott rám, mire én csak benyomtam a telefonomat a rádiójába. – Na de mesélj valamit. Milyen az élet tehenész lány? – nézett rám pimaszul, mikor beindítottam a MCR- Na Na Na- ját.

-         Kussolj! – morrantam rá. Utáltam ha mindenki azzal cukkol hogy tehenész lány meg hogy vidékinek hívnak csak azért mert vidékről jöttem és állatok között nőttem föl.- Amúgy meg, hát nem változott szinte semmit sem. Csak most hogy nem jársz át cserediákként és nem hallod a horkolásodat.- vihogtam föl

-         Na törpe csak ne járjon a szád.

-         Na és sikerült végre összeszedni végre egy normális csajt?

-         Még nem. –húzta el a száját - De most már még jobban nem fog menni, amivel te itt vagy, és az össze csaj el fog kerülni mert lesz körülöttem egy bombázó tehenészlány a bulikon.

-         Ha csak nem keresel magadnak egy másik vidékit, én biztos hogy nem fogom megakadályozni a csajozásodat, mivel buli közelébe se megyek. – nevettem föl

-         Jaj ne már! Mi lett azzal a Nicole-al aki kiszökött velem bulizni?

-         Az a Nicole megváltozott… - komorodtam el

-         De hát mi történt hogy ilyen ne bulizzunk stílusú lettél?

-         Majd mesélek, most nincsen kedvem. – néztem ki az ablakon.

-          Hát ez meg? – emelte ki a táskámból egy piros csipkés tanga bugyit, amikor együtt pakoltunk ki a már kijelölt szobácskámban. A fala igaz még fehérek voltak, csupaszok, volt egy óriási francia ágy, volt bent egy nagy gardrób és egy fiókos kis szekrény, na meg egy íróasztal. Föl lehet dobni ezt a szobát pillanatok alatt akármivel. Egy kis falfesték, hogy jobb színe legyen, mondjuk narancs sárga. Igen.. ez jó szín lesz, olyan mindig napos hangulata lenne. Majd megkérdezem Tom-ot hogy, kidekorálhatom az ő házában az én kölcsön szobámat.

-          Hé ez személyi jogsértés!

-          Szerinted nem láttalak, már mindenhogy? – emelgette a szemöldökét amikor, kitéptem a kezei közül az apró fehérneműt és betömtem az egyik fiókba. – Egyébként is tudom mi volt az, minden reggel ilyen van a szobámban, mert az éjszakai lányok itt hagyják nekem. – vigyorogta.

-          Pf.. – csuktam be az utolsó bőröndöt. – Csak azért hagyják itt azok a szegény lányok, mert az előző éjszaka annyira borzalmas, volt hogy fejvesztve és minél előbb el akarják hagyni a házat, és itt felejtik. De aztán már nem akarnak érte vissza jönni, mert félnek hátha kérsz tőlük egy újabb menetet. – vigyorogtam pimaszul.

-          Ch.. te azt csak hiszed! – pufogta Tom

-          Na jó Tom lehet egy kérdésem?

-          Több, is mint egy.

-          Kidekorálhatom ezt a szobát? – kérdeztem félénken

-          Ahogy akarod, azt teszel vele, amit szeretnél, ez már a tied. Segítek is, ha kell. De viszont ma, biztos, hogy nem. – húzta el a száját

-          Na jó mi sántít ebben az egészben?

-          Az hogy ma jönnek át haverjaim…. – vakarta meg a tarkóját

-          Jaj hagyd már, majd én bevásárolok, mármint festéket veszek, meg fóliát, először úgy is csak le akarom festeni a falakat, majd. Vagy még nem tudom. Szóval még meglátom jó? De, most ha nem baj letusolnék. – nyitottam ki a sötét mahagóni ajtómat, és kitessékeltem rajta az olimpiai bajnokot. Miután vettem egy forró zuhanyt, amiben sikerült, minden izmomat ellazítani fölvettem egy fekete rövidnadrágot és egy fehér mintás pulóvert. A hajamat fölkötöttem a fejem tetejére egy kis gubóba és lesétáltam a lépcsőn. Tom éppen a tv előtt henyélt a nappaliban, én pedig szép kecses nőies mozdulattal, fogtam és nyomtam egy pankrátor esést, rá Tom-ra. Átvetődve a kanapé hátulján, egyenesen rá.

-          Te egy állat vagy.- nyögte és próbálta ki operálni a veséjéből a könyökömet.

-          Nem csak jó kedvű. – nevettem föl, és úgy helyezkedtem, hogy neki még kényelmetlenebb legyen.

-          Vedd. Már. Ki. Az. Oldalamból. A. könyöködet!!!! – ordította szótagolva mondatot, amin én harsányan fölnevettem, de ezzel együtt föl is sikoltottam, mert Tom megfogott és lelökött a kanapéról, én pedig nyekkenve érkeztem le a fehér puha szőnyegére. De azért még is csak fájt. De valami annál is furcsább volt, mert nem egy oldalú nevetés volt, nem csak Tom-ét hallottam, hanem másokét is. Talán annyira beverhettem a fejemet a padlóba, hogy hallucinálok és egyben félre hallok is. Létezik olyan, hogy a fülem hallucinál? Nem? Nem baj most fog. Szóval a fülem hallucinálását félre téve föl álltam és körbe néztem. Várjunk, most tényleg csak beképzelem, vagy komolyan itt áll öt srác és rajtunk röhög? Nem, nem hinném. Vagy még is. Na jó Nicole inkább rázd meg a fejedet, hátha az a káposztalében úszó szürke állományod kicsit helyre rázódik és kitisztítja a látó szerveidet, és a halló járataidat, hogy meg bizonyosodj róla, hogy tényleg nincsen itt senki. Kótyagosan ráztam a meg a fejemet de az öt idegen akkor sem tűnt el. Kezdtem tényleg megijedni hogy mi van ha tényleg elájultam és most csak álmodok vagy nem tudom. De Tom visszarángatott a jelenbe

-          Fiúk! Sziasztok. Hát ti? – ült föl és nézett rájuk mosolyogva és lepacsizott velük

-          Hello. Csak jöttünk szólni, hogy ugye akkor ma jössz bulizni, de ahogy látom társaságod akadt. – vigyorgott pimaszul a tetovált göndör hajú smaragdzöld szemű, közép magas srác.

-          Persze hogy megyünk. – pattant föl Tom, és kijjebb sétált.

-          Jól van akkor haver. Mi megyünk is mert stúdióznunk kell. Akkor később látunk titeket.- mosolygott a másik fiú akinek rövidre volt szinte már süni-frizura volt vágva a haja.  – Este nyolckor, akkor ott találkozunk. Szia..- pacsizott le Tom-al, majd a többi fiú is majd oda intettek nekem is együtt kántálva.- Szia!

-          Ez mi volt? – kérdeztem tagolva a szavakat, mire egy kis kutyaszemekkel néző fiú lépett be az ajtón.- Én nem megyek ma bulizni Tom! – csattantam föl, és leültem a kanapéra, és kapcsolgatni kedztem a tv-t.

Te vagy az én legjobb barátom <3

-          Ajj ne már! Nicole! Légyszi! Csak egy Halloween-i buli. Semmi más. Be kéne öltözni, az meg neked megy hogy benne legyél ilyen hülyeségekbe. Figyelsz te egyáltalán rám? – szólt hangosabban és kikapta a tv távirányítót a kezemből és kikapcsolta vele a tv-t.

-          Figyelek, de akkor sem megyek. – vettem ki a kezéből és visszakapcsoltam

-          Még sem hallgatsz meg! Nem vagy ilyen aki nem lenne benne egy buliban. Mi lett veled? – rántotta ki újra a távkapcsolót és kikapcsolta megint de most letette maga mellé.

-          Az a Nicole meg változott Tom! – kiáltottam el magamat, és fölpattantam a kanapéról, és fölindultam a szobába de elkapta a karomat, amikor már az első lépcsőfoknál álltam.

-          Ha végre elmondanád miért változott meg, megérteném, és akkor még jobban nem lennék összezavarodva. – nézett mélyen a szemembe.

-          Nem könnyű erről beszélnem Tom… - nyögtem nagy nehezen és nagyot nyeltem.

-          Egy forró tea mellett könnyebb lesz? – rebegtette meg a pilláit, mire én lassan de bólintottam. – Szóval mesélj nekem.- nézett rám, mikor fönt a galériában befészkeltük magunkat a kis babzsák fotelekbe, teával a kezünkben, én pedig betekertem magamat egy plédbe.

-          Hát tudod…. Fú erről nehezebb beszélni, mint gondoltam. Sóhajtottam mélyet és kínomban elnevettem magamat. Szóval Olivia. Na igen.. szóval egyik nap bulizni voltunk, és ő nagyon részeg volt, én pedig csak egy üveg Bacardit ittam. Összevesztünk, egy idióta hülye veszekedés volt. ő féltékeny volt, én pedig önfejű. Volt egy fiú, Brandon. Nem volt köztünk semmi csak beszélgettünk, és mivel ő is ott volt a bulin és Olivia már elég részeg volt, hát hogy is mondjam.. szóval elkapta a féltékenységi roham mert hogy én beszélgetek az ő szerelemében mert titokban szerelmes volt belé. És hogy feküdjek le vele ha ekkora egy kurva vagyok. Ezt ő mondta a szemembe, engem pedig elkapott a düh és ráordítottam hogyha nem lenne enniyre alkoholista akkor Brandon még talán szemet is vetne rá, de mivel egy alkoholista liba aki minden pasira rámozdul, Bradon jobban is jár ha nem is beszélget vele és ezt meg is fogom neki mondani.  És ezen nagyon-nagyon összekaptunk. És… Én haza mentem. Ő is hazaindult, de egy olyan társasággal, akikkel nem kellett volna. Részegek voltak mind, talán be is voltak állva. És az egyik éles kanyart túl gyorsan vették be, átszakították a szalag korlátot és a völgybe zuhantak. – itt elcsuklott a hangom, és a gombóc egyre jobban nőni kezdett a torkomban.- A kocsiban öten ültek, ezek közül hárman élték túl. De Olivia nem…

Bevezető

Sziasztok! Egy újabb blogom, tudom unalmas vagyok mint a bűn, de én ezt akkor is imádom. Remélem tetszeni fog nektek a blogom. Xoxo: Pinky

„Olivia Stadford élt: 1994. április. 6. – 2012. március. 19.

Örökké bennünk élsz! Mindig a mosolyod a hangod a nevetésed, és a jó kedved!

Vigyázz ránk onnan föntről!„

Nicole:

Csöndesen sétáltam a könnyes zsebkendőmet szorongatva a poros temetői úton, ami a parkoló felé vezetett. Amikor valaki belém kapaszkodott. Tudtam hogy Ő az, de nem akartam megszólalni. Jó volt ez a csönd.

-         Hiányozni fog.- suttogtam végre nagyon halkan, mert tudtam, hogy meg fog ijedni. Így is kicsit összerezdült.

-         Egy idő után minden könnyű lesz. És akkor már nem fog annyira fájni. De addig fájni fog. – szorította meg finoman a kezemet.

-         Tudom.. – sóhajtottam mélyet. Bodza a lábunk mellett lassan a mi ütemünkben jött. Tudta hogy a bátyám hogyan halad, ő volt az egyetlen támasza. Óvatosan kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót és megvártam, amíg először beugrott a Labrador  a kocsiba, majd besegítettem a bátyámat is, bár tudtam utálja ha segíteni akarunk neki. Imád mindent egyedül megcsinál még akkor is mikor megtörtént vele ez a szörnyűség. Míg mások úgy gondolják hogy a vakok sokkal több segítségre szorulnak rá, ő még is olyan talpra esett és önálló volt. Én nem tudom én már biztos össze roppantam volna, ha velem ilyen baleset történik. Beültem a vezető ülés felőli oldalra, és csak néztem magam elé és fogtam a kormányt.

-         Akkor irány London? – tapogatta ki a kutyája fejét és a fülét vakargatta

-         Igen. Új élet, új környezet, új atmoszféra. Nekem most erre van szükségem.

-         Ha tényleg így gondolod támogatlak. – küldött felém egy halovány mosolyt.

-         Akkor hát irány London.- fordítottam el a kulcsot az indítóba és felbőgött a kicsit régebb fajta Toyota motorja. 

 London, vigyázz mert megyek!

Lehet hogy a búcsú a legfájdalmasabb de utána kezdődhet minden  jó..

-         Kicsim vigyázz magadra jó? – nézett rám anyám könnyes szemekkel, én pedig megöleltem.

-         Rendben anyu. Szia bátyus.- léptem Georg elé, és finoman megfogtam a karját, mire ő erőteljesen magához húzott, és arcát a hajam közé a nyakamba fúrta én is ezt tettem volna ha nem vagyok ennyire kicsi. – Beszélünk minél előbb jó? – suttogtam a vállába

-         Remélem is Törpe. – mosolygott megint csak majd hátrébb botorkált, és nyomott egy csókot az arcomra. Végül apuhoz léptem oda.

-         Vigyázz magadra, azért mert Tom-hoz mész még nem azt jelenti, hogy rögtön be is pasizz oké? – vigyorodott el, ezt bírtam benne. Mindig viccelődött. Ő neki a nyakába borultam, mivel fölugrottam és fölcsimpaszkodtam. Az egész családba csak én sikerültem ilyen picikére.

-         Jól van apu. Na de én indulok, mert lekésem a gépet. Vigyázzatok ti is magatokra. Bodza te pedig figyelj Georgra jó? – vakartam meg a fekete kutyus fülének a tövét, majd integetve léptem be a terminál kapuján. Mélyet szippantottam még utoljára a Magdeburgi levegőből, és magam elé suttogtam.

-         London vigyázz, mert megyek!