. : Chapter Five : .

 Sziasztok! Itt a rész és nagyon sokan vártátok már :D Szóval megírtam, de nem tudom majd mikor hozom a következőt. Jövőhéten 3 tz-m lesz és millió dogák :// Szóval azokra készülnöm kell, de megfogom nektek írni ha ez is úgy fog nektek tetszeni mint az előző :D
Szóval puszillak titeket és jó hétvégét ezzel a résszel <3333


- Hát hová lesz a séta?- nézett rám Tom mikor, lementem a konyhába, kötött hosszú ujjú felsőbe amin rénszarvasok voltak, nadrágként pedig egy világoskék farmert vettem, és egy nagyon meleg szőrös csizmát, ugyan is a hőmérséklet már eléggé lehűlt azon hogy a lábujjaim a fagyástól lepotyogjanak.
- Megyek karácsonyi vásárba. - öntöttem egy pohár vizet magamnak
- Niall-al? - emelgette a szemöldökét vigyorogva mire én majdnem kiköptem a vizemet. - Mindent elmondunk mindenkinek, és ő is mondta nekünk szóval, nem volt titok már egy jó ideje. - kacsintott rám, mire én csak összeszűkült szemekkel rányújtottam a nyelvemet és kicsattogtam a konyhából. Éppen akkor csöngettek így oda tudtam sasszézni az ajtóhoz.
- Hellóka. - vigyorgott rám Niall az ajtó túloldaláról
 - gyere be. - invitáltam beljebb és láttam ahogy az arcát, összecsipkedte a hideg és piros foltot hagyott maga után, akkor az orráról ne is beszéljünk mint Rudolf a rénszarvasnak. - Mindjárt mehetünk, csak előkeresem a kesztyűmet.- fordultam, meg miután végig túrtam a kabátom zsebét hátha abba van, de sajnos nem ott volt. - Amúgy szia.- hajoltam hozzá közelebb ő pedig a jéghideg arcát, az én szobahőmérsékletnél kicsit melegebb időhöz szokott arcomhoz, hogy adjon puszit. Az üdvözlés lerendezése után, gyorsan föl szaladtam a szobámba, és kitúrtam a fiókos szekrényemből nagy nehezen az irdatlanul nagyon finom puha, és meleg kesztyűmet, majd vissza szaladtam Niall-hoz. - Fogd meg ezt kérlek. - nyomtam a kezébe a kesztyűket, majd a gardrób szobába rohantam és fölvettem a szövegkabátomat, majd a sapkát is a fejemre tettem, és a sálamat is megigazítottam. - Na mi elmentünk. Híni majd tudsz. Szia.- hajoltam Tomhoz le, amikor a nappaliban nézte a tv-t, és nyomtam köszönés képen egy cuppanós puszit az arcára.
- Jól van. Jó szórakozást. És vigyázzatok magatokra.- nézett föl

- Fú anyuéknak kell keresnem valamit majd karácsonyra. - néztem körbe a vásáron az emberek között mászkálva, miközben belekaroltam Niallba.
- Hazautazol az ünnepek alatt Németországba?
- Nem tudom, szerintem egy-két napra biztosan. És te? - néztem föl rá.
- Biztosan. - mosolyogta bólogatva. - Iszunk forralt bort? - nézett az egyik kis bódéra
- Milyen kérdés ez? - lépdeltünk oda kis bódéshoz ahol előttünk álltak ketten, hárman.
- Na és hogyan tetszik eddig London?
- Tetszik, baromi nagy. Kicsit elszoktam már a nagy nyüzsgéstől, mert én Magdeburg külső részében laktam. Ott nem volt ekkora nyüzsgés. De nagyon tetszik. Írország milyen? Soha nem jártam még ott.. - fordultam vele szemben és beledugtam a kesztyűs kezemet a kabátja zsebébe.
- Hát Mullingar nem olyan nagy, kisebb mint London, de nyüzsis. És nagyon szeretem, majd egyszer megnézed milyen rendben?
- Mikor megyünk? - nevettem föl, mire ő is nevetve megrázta a fejét, majd megfogta a vállamat és megfordított mert eltűnt előttünk a sor, így mi következtünk. Egyik kezét a hátamra csúsztatta ami már közel volt a derekamhoz és úgy álltunk a forrón gőzölgő edények előtt, amiben az isteni alkoholos forró ital volt.
- Annyira jó kis hangulatos.- pislogtam körbe miközben álltunk egy kis asztalnál, egymás mellett. - Már tisztára karácsonyi hangulatom van, pedig még egy hónap karácsony. - nevettem föl, és belekortyoltam a fahéjas illatú finomságba.
- Nem baj minél előbb annál jobb, nem de? Hé kiesett a... te cigizel? - emelte föl a cigis dobozomat amit a kabátom zsebébe szoktam tartani.
- Hát nem dísznek van oda bent. - vettem ki az ujjai közül, és letettem az asztalra és forgatni kezdtem.
- Mióta?
- Már lassan..... két éve ha nem több... - rántottam meg a vállamat mire Niall kirántotta az ujjaim közül.
- Na akkor most elkezdjük a leszokást.
- Nem! Majd leszokok egyedül! - kapálództam érte.- Kérlek, add vissza nekem.
- Miért kéne neked cigizned? Feszültség levezetésre nem kell használnod
- Nem is ismered még, a régi életemet ami Magdeburgban volt, és nem tudod mik voltak elem, és miért vagyok én feszült, szóval kérlek ne mondj ilyet. Kélek add vissza. - nyújtottam felé a enyeremet
- De csak akkor ha elmondod mi történt veled régen? - tartotta felém, én pedig kimarkoltam az ujjai közül. - És nem gyújtasz rá amíg itt vagyok!
- Rendben.- dugtam el a zsebembe. - Ő szóval.. úr isten ezt még Tomnak is nehéz volt elmondani.. De jó.. Na szóval, nekem volt egy nagyon jó barátnőm aki nem rég.. meghalt. Mert egy elég rossz társaságban indult haza egy veszekedésünk után, egy buliból, és egy részeg sofőr velük szembe jött az autó pályán, és ők pedig kiszaladtak a szalagkorláton, és le egyenesen a kanyonba. A részeg sofőr, kisebb karcolásokkal megúszta. De Olivia a legjobb barátnőm ő nem ő meghalt.... - néztem a fa asztal erezetét, és mintákat rajzoltam a kesztyűs ujjammal, hogy nehogy elsírjam magamat, ha fölnézek, és látom Niall együtt érző szemeit. - És a bátyám ő pedig megvakult egy balesetben, és az is ilyen veszekedés után volt, csak akkor a nagy szüleim haltak, meg és Georg megvakult. Azóta cigizem, sé amióta Oliviával is megtörtént ez a dolog, azóta még jobban... És oké tudom nagyon rossz szokás.. de hidd el nem a legjobb minden este sikítva fölébredni, amikor arról álmodok h összeveszek Oliviával és ő pedig a kezemben hal meg utána az autópályán. - szipogtam, mert akaratom ellenére is legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Sajnálom, Nicole. - simította a kezét a kezemre, és összekulcsolta az ujjainkat. - És viszont köszönöm hogy ezt elmondtad, nagyon jól esett.
- Hát nem tudom szívesen akkor? - néztem föl, ő pedig közel húzott magához, és megölelt, én pedig visszaöleltem. - Köszönöm...  suttogtam a mellkasába, ahonnan isteni parfümje is áradt.
- Szívesen.- simogatta a hátamat, ezt a tökéletes pillantott is meg tudják zavarni. Egy idős bácsi jött oda hozzánk.
- Már azt hittem hogy a mai fiatalságból ki maradt a romantika nevű jelenség. Ti tökéletes példája vagytok ennek, mármint a romantikának. Nagyon egymáshoz illőek vagytok. Egy tökéletes pár. Elég csak egy ölelés, már az is sokat jelent.
- Mi nem vagyunk együtt. - ráztam a fejemet még mindig Niall ölelésében
- Még sem tudod elengedni. -vigyorgott a bácsi kedvesen, mire én elpirultam. És kijjebb léptem az öleléséből, de még mindig közel voltunk egymáshoz.
- Fogadja el ezt kisasszony. - nyújtott felém egy gyönyörű vörös rózsát és felém nyújtotta.- És soha ne változzatok meg, rendben? Ezt ígérjétek meg nekem. - adta át nekem a rózsaszálat.