. : Chapter Fourteen : .

 Na nem tűntem el itt vagyok, a fejezetet is meghoztam :D 

Remélem tetszeni fog! És nagyon örülök hogy ennyi rendszeres olvasóm van és még pluszba ennyi oldal megjelenítésem is van, na akkor a bejegyzésekhez való hozzászólásoknak a mennyiségéről ne is beszéljünk. Eszméletlenül boldog vagyok. Nagyon, nagyon örülök!

Remélem továbbra is ennyien lesztek, de annak még jobban örülnék ha még többen jönnétek, és nőne az olvasóim száma is. De ahogy kezdem észre venni nem kell nagyon félnem hogy nagyon fog csökkenni az oldalmegjelenítések száma. Szóval jó olvasást kívánok. És sok sok hozzászólást, kommentet is szeretnék látni! 

XX Pinky ♥♥ 

Music

- Nicole - 

- Szia hoztam csokis sütit. - tartottam a kezembe a csoki darabos süteményt mikor kinyitotta az ajtót és rém vigyorgott gyönyörűen tündöklő fehér mosolyával. - Na meg kólát is, de azt is dobozosban. - emeltem föl a bal kezemet, és megmutattam a csuklómon csüngő fehér szatyrot amibe majdnem egy kartonnyi doboz kóla hevert. - Remélem már készen van egy májkrémes és egy sonkás melegszendvics! - böktem meg a vállát a mutató ujjammal, és besétáltam a házba.

- Ja már készen van, pont akkor csöngettél mikor kivettem a sütőből. -vette ki a kezemből a kabátot kuncogva tette föl a két méter magasan lévő akasztó fára, mikor végig nézte ahogy próbálom fölszenvedni rá. - Tudtam hogy lejjebb kell ezt szerelnem. - kuncogta még mindig mire én belecsíptem a derekába, mire ő nevetve rándult össze.

- Tudod nem csak óriások élnek, nem mindenki olyan rohadt magas mint te. - morogtam, és szúrós szemmel néztem rá majd a konyhába mentem és letettem a pultra a szatyrot, és megálltam a már majdnem egy tucatnyi szendvics állt. - Remélem nagyon jól tudod hogy nekem ez nem lesz elég. Mert irdatlan éhes vagyok egy kis összecsukhatós szendvicsre. - kacsintottam rá majd kivettem a ketchup-ot a hűtőből, és fölkaptam a tányért majd a nappaliba vittem és letettem a dohányzó asztalra én pedig elhelyezkedtem a kanapén és bekapcsoltam a HBO-t, vagyis csak be akartam mert sehogy se ment.- Nem segítenél? - néztem föl rá, miközben ő a nappali ajtófélfájának volt dőlve és öblösen nevetett rajtam. - Jó akkor maradunk a... NICKELODEON! Spongya Bob!! - sikoltottam gyermekiesen majd fölraktam török ülésbe a lábaimat és izgatott szemekkel vizslattam a tévét miközben próbáltam úgy meglocsolni ketchup-al a szendvicsemet hogy oda se néztem ház több mint a kezemre mint a szendvicsre.

- Istenem hogy te semmit se változtál. - nevetett újra Mike, és leült mellém az kanapéra majd elkezdtünk falatozni.

- És akkor összekentük a pultot mogyoróvajjal és a csaj teljesen kész volt. Olyan hisztéria rohamot kapott, annyira vicces volt, kár hogy nem láthattam, mert csak nekünk mesélték Liamék.

- Mintha csak középiskolába lettünk volna ott is csináltunk ilyet. - nevetett föl

- Hát igen de akkor az egész ebédlőt kentük be, és nem csak egy konyhapultot.

- Az is jó volt. Voltál azóta bent suliba? Látogatni?

- Nem igen. Talán bementünk a tavaszi bálra, de akkor Olive-al. - nyeltem le az utolsó falatomat.

- Ja értem. Nagyon hiányzik? - fogta meg a kezemet és elkezdett játszani az ujjaimmal és végül összefonta őket, és finoman megszorította mikor aprót bólintottam. - Sajnálom tényleg hogy nem voltam itt veled.

- Már nem haragszom csak akkor nagyon nem volt jó. - húztam el a számat.

- Tudom de akkor is annyira rossz, mert tényleg tudom nagyon, nagyon fájhatott neked. - méregette az arcomat gyönyörű szürkés kékes szemeivel. Majd közelebb húzódott és átkarolt izmoktól dagadó karjaival.

- Na de most ne szomorkodjunk! Nézzünk most valami mást, mi mehet a HBO-n? - kaptam föl a távirányítót majd kapcsolgatni kezdtem a tévét, miközben a hátammal neki voltam dőlve Mike-nak. Végül sikerült megtalálnom, éppen a Barátság Extrákkal ment. - Maradjunk ezen? - néztem át a vállam fölött és pillantottam férfias vonásaira.

- Persze. - mosolygott majd át dugta a kezeit az én karjaim alatt és összefonta őket elől és a hasamon pihentette a kezét. Mire nekem felforrósodott a bőröm ott ahol az ő keze össze volt kulcsolva és finoman bizseregni kezdett. Jó érzés volt ahogy a karjában tartott, védve éreztem magamat erős izmai körülölelésétől.

Éreztem a hátamba ahogy szíve egyenletesen ver, míg az egyén két ütemmel gyorsabban. Forró lehelte csiklandozta a nyakamat és ott is bizseregni kezdett a bőröm. Kicsit följebb tornáztam magamat az ölében mire ő kicsit jobban magához szorított és össze kulcsolta az ujjainkat és úgy pihentette a hasamon. Fejét egy kicsit a nyakam hajlatába dörgölte és először mélyen beleszuszogott majd belefújt amitől nevetve húztam össze a nyakamat és döntöttem a fejemet a fejéhez.

- Reggel - 

Reggel halk szuszogásra ébredtem. Fölkönyököltem és beletúrtam szőkés mellirokkal tarkított hajamba, és megdörzsöltem a szememet. Majd átpillantottam a vállam fölött az ágyba, ahol egy hangosan szuszogó szőkés srác feküdt mellettem. Egyik kezét a párna alá csúsztatta míg a másikat a derekamon pihentette a takaró fölött. Óvatosan tettem le a derekamról a kezét majd mellé tettem, és fölültem. Hátamat az ágy támlájának támasztottam és néztem körbe a szobába. A redőny félig volt lehúzva így átengedte a reggeli Nap sugarait. Vajon hány óra lehet? Körbepislogtam hátha meglátok egy órát de semmi. Lenéztem a földre a telefonom után kutatva. Miután meg volt látta hogy még csak negyed kilenc van. De kilenc nem fogadott hívásom olt Tom-tól. Halkan másztam ki az ágyból, de nem igen sikerült mert a térdem nagyot roppant. Egy pillanatra megdermedtem és hátra néztem, de csak Mike átfordult nagyot horkantva a másik oldalára és folytatta az alvást. Nagyot sóhajtottam mikor sikerült a lehető leghalkabban kijutnom a szobából.

- Tom mit akartál? - túrtam még mindig álmosan a hajamba

- Csak hogy mi volt este. Mert úgy volt hogy hazajössz.

- Hát nem mert itt aludtam, amint nem vetted még észre.. - sétáltam a folyosón végig és meg álltam az egyik falra akasztott tükör előtt. Halványan elmosolyodtam, ugyan is Mike egyik bő rövid ujjú felsője volt rajtam, ami a combom közepéig leért. Alatta pedig csak a fehérneműm volt. De a fejemről egy szót se ejtsünk, nagyon szanaszét állt a hajam.

- Ú mi volt ott az éjszaka? Egy kis lepedő akrobatika? - kuncogta

- Tom  te akkora ökör vagy! Nem, nem volt semmi! Tévéztünk, ettünk és beszélgettünk. - tekertem az ujjam köré az egyik hajtincsemet.

- Na majd otthon kiszedek belőled mindent. Este megyünk bulizni, kérdezd meg lenne-e kedve. Délután felé viszont szeretnék itthon látni, kisasszony!

- Jól van apuci! - nevettem. - Szia Tom! - nyomtam ki a telefont.

- Már keresett is? - lépett mögém a konyhába mikor vártam hogy kész legyen a teám. Ijedtemben finoman fölugrottam.

- Úr isten, de meg ijesztettél. - kaptam a szívemhez nevetve.

- Sajnálom nem akartam. - vigyorgott rám ördögien és levett fölöttem lévő polcról egy bögrét. Mire én finoman a hasára ütöttem. - Nincs kedved kimenni a partra? - kérdezte mikor éppen lenyeltük az utolsó falatunkat a reggelinkből.

- El kéne mennem ruháért, odahaza. Tom is már vár. - húztam el a számat.

- És mi lenne ha elmennénk hozzátok, fölvennél valami mást, bár mondjuk én ebben a pólóban is irtó csininek talállak. De akkor oké. Szóval beugrunk hozzátok, és utána lemegyünk a partra és még haza is fuvarozlak. Na mit szólsz hozzá?

- De ha Tom sírni fogsz te fogod vigasztalni!- öltöttem rá nyelvemet, mire ő öblösen fölkacagott.

- Kicsit hűvös van a fürdőzéshez nem gondolod? - néztem karba tett kezekkel rá, mikor ő már térdig gázolt a hideg sós vízben.

- Ne rinyáljál már! - fogta meg a csuklómat és magához rántott.- Eddig mindig bejöttél velem a hideg vízbe hát aztán most miért nem? - cirógatta csupasz felkaromat. Pár perc néma egymás szemébe meredés után elmosolyodott és úgy nézett rám. - Még mindig szeretlek.- Teljes meghökkenéssel néztem rá. - Nem lennél újra az enyém? - vont még közelebb magát a csípőmet átkarolva.

- Szeretnél? - haraptam be az alsó ajkamat már majdhogynem vigyorogva

- Teljes mértékben. - vigyorgott és végre magához húzott és rányomta az ajkait az enyémekre. Átkarolva a nyakát, faltuk mohón egymás ajkát. Végre majdhogy nem két év után újra éreztük egymást. Mike egyik keze lecsúszott a derekamról majd a combomhoz csúsztatta le a kezét. - Ugorj! - szakadt el egy picit tőlem, egy kis levegővételre, én pedig bokából elrugaszkodva ugrottam karjaiba, ő pedig amolyan "menyasszony stílusban" tartott a karjában, és sétált újra vissza térdig a vízbe.

- Akkor este jössz bulizni? - néztem rá mikor leparkolt a ház előtt a kocsival.

- Persze. -mosolygott rám, majd közelebb hajolt hozzám, és megtámaszkodott mellettem az anyósülésen.

- Akkor jól van. Akkor este olyan hat felé gyere át oké? - simogattam az arcát, ahol az ujjaim alatt sercegett a borosta.

- És mi van ha én korábban jövök?

- Akkor nem engedlek be. -nevettem majd rányomta az ajkamat az övére, egy búcsú csókként.

- Na ez szép! Megjegyezte ám. - nevetett majd visszahajolt és nézte ahogy kiszállok a kocsiból.

- Menj inkább haza mert így ne jöhetsz velem sehová csupa víz vagy! Takarodj haza! - nevetve integettem neki, mire ő dobott nekem még egy csókot majd sebességbe tette az autót és elhajtott.

- Lekaptalak titeket! - sikoltotta Farrah miközben felém mutogatta a telefonja képernyőjét.

- Css! Farrah! - fogtam be a száját. - Ezt csak te meg Tom tudja, és maradjon is ez így oké? De amúgy láttam hogy ott vagy, nem lennél jó paparazzi. - nevettem majd mosolyogva mentem föl a lépcsőn és még mindig előttem lebegett a telefonnal készült kép.