. : Chapter Twelve : .

Tudom késtem sajnálom nagyon :// De itt van komikat ide vele :D

- Bepakoltál? - nyitott be finoman Tom miközben éppen akkor hajtogattam meg a fürdőruhámat a többi közé.
- Nem még nem.  pillantottam át a vállam fölött miközben tovább gyömöszöltem bele a ruháimat.
-Akkor siess, és a fürdő ruhádat ne tedd el mert még akarunk egy utolsót mártózni a tengerben. - simított végig a karomon majd kisétált a szobából. Nagyot sóhajtva vetem ki a neon zöld fürdő ruhámat és ültem le az ágyra a bőrönd mellé. Egy hét. Ennyi ideje vagyunk itt, és ma ma van az utolsó éjszakánk. Egy hetet töltöttünk el ezen a csodás szigeten, csodás napsütéssel, türkiz színű, kristálytiszta tengerrel, fehér selymes homokkal. Olyan barna lett a bőröm, mint valami étcsokoládé. Nagyon jól éreztem magamat, hiába voltak olyan pillanatok mint az mikor megkaptam az Olive által írt levelet, a végrendelet, és a sok közös fotót. De emellett volt nagyon sok csodás emlékem is. Például amikor Niall-al elmentünk sétálni, vagy mikor az egész napot a strandon töltöttük, akkor a múltkori buliról ne is beszéljünk. Úgy érzem hogy amióta Londonba jöttem, végre révbe ért az életem és kevésbé vagyok már depressziós, és már nem annyit gondolok arra hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere.

- Srácok én ki akarok valamit próbálni. - ültem föl a törülközőn mikor kicsit kipancsoltunk magunkat és élveztük a Nap utolsó sugarait.
- Mit? - könyökölt föl Tom és levette a napszemüvegét a szeme elől. - Meztelen fürdőzés?- ugrott talpra és elkezdte kibontani a fehér madzagot az fürdőgatyáján.
- Jézusom nem! - sikoltottam és a szemem elé kaptam a kezemet. - Mióta lettél te ennyire szemérmetlen? - kötöttem föl a hajamat egy kis kontyba a fejem tetejére.
- Ne foglalkozz vele. Mit szeretnél kipróbálni? - ült föl Niall és még félig vizet szőkére festett hajába túrt.
- Ahhoz be kell velem jönni. - intettem a ház felé, majd talpra ugrottam és a ház felé szaladtam. Fölrohantam az emeletre, és előtúrtam a már teljesen bepakolt bőröndöm egyik kis zsebéből, azt a kis féltve őrzött papír lapocskámat. Majd kikaptam az öngyújtómat a kis táskámból, és visszarohantam a srácok közé akik lent vártak az aulában. - Na mehetünk, de készüljetek föl, sétálni fogunk egy kicsit.
- És ezt most igazából miért is csináljunk? - kérdezte Tom miközben mögöttem lihegtek és próbálták arrébb tologatni az arcukba csapódó ágakat, miközben fölfelé meneteltünk a csapáson ami az elég magas szirthez vezetett.
- Láttam egy filmben, tudom röhögni fogsz, de a Felhők fölött 3 méterrel 2-ben hogy a csaj, írt egy levelet a halott barátjának hogy nagyon szereti. És utána foga és elégette a lapot, és ezzel sikerült neki végleg elengedni a szerelmét. Na most ezt szeretném én is megcsinálni azzal a levéllel amit én írtam Olive-nak. Csak én a szirt tetején. - húztam el az utolsó ágat is mikor befejeztem a mondandómat, és kiléptem a szirtre.
- Szóval meg akarod gyújtani és elégetni? - ült le Niall az egyik sziklára és úgy nézett rám.
- Pontosan. - bólintottam majd elkezdtem kattogtatni az öngyújtót, majd egy mély sóhaj után a szirt széléhez tipegtem. Persze a két srác rögtön minden izmukat megfeszítve álltak mögöttem nehogy véletlenül is lepottyanjak. - Nyugalom, nem ugrok le. Csak ezt elégetem. -néztem hátra, majd vissza fordultam a levélhez. Gyorsan végig futtattam a szememet a sorokon amiket nem is olyan rég írtam Neki. Persze tudván hogy soha többé nem láthatja ez az érzés hogy kiadhattam magamból, a fájdalmamat az írással, sokkal többet segített. És most azzal hogy elégetem szeretném ha minden fájdalmas érzésem, és önmarcangolásom abba maradna ezzel, és végre úgy szabaddá tudnám tenni, és eltüntetni mint ahogy majd a tűz felemészti a papírkát. Kicsit kijjebb hajoltam és úgy néztem a mélybe le. A tenger finoman nyaldosta a vörös sziklákat a szirt falán, miközben az egész tenger vérvörös és narancssárga keveréke volt a lemenő Nap miatt. Szem magasságba emeltem a lapomat és alátettem az öngyújtót majd megnyomtam és a lány fölcsapott majd körbe nyalogatta a lapot, majd elkezdte eltüntetni azt. Azt a papírt nagyon gyorsan emésztette föl a tűz, és hihetetlenül gyorsan nyelte el a betűket, amiket kék tollal firkantottam oda. - Viszlát Olive. - suttogtam mikor már majdnem a kezemet is megégette a tűz majd kiengedve két ujjam közül kapta föl a szél és repítette el jó messzire a lapot.
- Most már jobb? - simította a kezét a vállamra Tom.
- Azt hiszem igen- bólintottam majd mosolyogva fordultam meg. - Na akkor mehetünk? - indultam lefelé a csapáson.
- Hé Nicole, eljössz velem sétálni? - kukkantott be Niall, és csak egy fehér trikó amin valami minta volt illetve egy szürke rövid szárú melegítő nadrág volt rajta.
- Aham. -szálltam le az ágyról és fölfogtam a hajamat majd a kezemet belecsúsztattam a kezemet a kezébe és úgy léptünk ki az szobámból. Már besötétedett a Hold már fönt volt az égen és fehéren világította eb a tenger partot, és néhol fehér csíkokat hagyott a tengerben ami most csak csöndesen hullámzott. -Annyira szép. - sóhajtottam és kéz a kézben sétáltunk lent a parton.
- Nagyon csöndes. Tetszett ez az egy hét?
- Csodálatos volt. Köszönöm hogy eljöttél velem, sokat köszönhetek neked. Remélem hogy te is nagyon jól érezted magadat.
- Biztos lehetsz benne. - szorította meg finoman a kezemet és rám mosolygott.
- Nem akarok hazamenni. - szontyolodtam el, mikor arra gondoltam hogy holnap már nem érezhetjük ezt a meleget.
- Még visszajöhetünk ide. Sőt ha akarod otthon is megcsinálhatjuk a meleget max. betudjuk az ilyen elektromos fűtő testet föltekerjük a fűtést. Na mit szólsz hozzá?
- Te annyira dilis vagy. -ráztam nevetve a fejemet. - De tetszik az ötlet. - bólogattam, majd leültünk egy nagy sziklára. - Köszönök mindent.
- Nincs mit. Szívesen tettem. -hajtotta a fejét a vállamra. - Jó volt látni hogy ezen a héten csak úgy szikráztál, annyira jó kedved volt. Remélem hogy ezek után is az leszel, és nem lesz az hogy majd visszazuhansz.
- Nem! Biztos vagyok benne hogy az a Nicole aki régen voltam már nem jön vissza. - ráztam a fejemet.
- Akkor jó. De bár mi baj van hozzám jöhetsz ugye tudod? - nézett rám gyönyörűséges kék szemeivel.
- Persze hogy tudom. -öleltem meg - Te vagy a legjobb Niall - suttogtam miközben a karommal öleltem a nyakát.
- Te is Nicole.

- London - 
Újra itt, az esős, hűvös, hideg Londonban vagyunk. És nekem nincsen sok kedvem hozzá, legszívesebben visszaszállnék a következő Mallorcába tartó gépre.
- Brr... Hideg van - vacogtak a fogaim miközben szorosan öleltem magamat.
- Elszoktunk tőle. - karolt magához Niall miközben vártuk hogy Tom kinyissa az Audi csomagtartóját.
- Hé emberek megjöttünk. rohantunk be a házba mert időközben miközben pakoltuk kia bőröndöket elkezdett szakadni az eső mintha csak dézsából öntötték volna.
- Sziasztok! -lépett ki Farrah a nappaliból majd megölelte Tom-ot és adott neki egy csókot. -Jaj de szép kis csoki barnák vagytok. Nicole nagyon szép vagy, nagyon jó a hajad, olyan kis helyes ahogy vannak benne kis szőke melírok.
- Köszönöm de csak a Nap volt. - mosolyogtam majd beljebb húztam a bőröndömet. - Sziasztok fiúk! - fordultam a nappali felé. -Mindjárt jövök csak fölviszem a bőröndömet. intettem az emelet felé, majd fölhúztam a bőröndömet a lépcsőn. - Kellett nekem ennyi ruhát vinni. -szitkozódtam hangosan majd a könyökömmel próbáltam kinyitni az ajtót és lenyomni a kilincset. - Mikor beléptem és sikerült a lábammal kinyitni az ajtót, belöktem a bőröndöt és én is beléptem utána. Levettem a dzsekimet majd a kardigánomat is mikor két kéz fonódott a derekamra. Ijedten pördültem meg és néztem meg a "támadómra" aki rám ijesztett, de még időm sem volt még arra hogy sikoltsak vagy egy mukkot is kiadjak, mert már is ajkak tapadtak a számra.