. : Chapter Six : .

 Sziasztok ez az első bejegyzésem ebben az évben, és hoztam is egy részt!! Juhhúú!!:D Szóval jó olvasást kommenteket szeretnék látni a rész alatt, jó sokat a lehet :D
És köszönöm a majdnem 5000-res látogatást! Nagyon imádlak titeket <33
Jaj és a novella versenyre eddig csak két novellát kaptam, mint tudjátok cserrybobo@gmail.com-ra kell küldeni a novellákat JANUÁR 12-IG.
Jó olvasást <33
Pinkypop

Unalmasan telt a szombatom csak feküdtem illetve filmet néztem, és vártam hogy az amit még nem rég kentünk föl a falra festék réteg megszáradjon. Nem baj végre legalább végeztünk és minden meg van.
Éppen néztem a tv-t amikor valaki halkan majd egyre hangosabban kezdett el kopogni az ajtómon.
- Gyere!- kiabáltam miközben még miközben még mindig fejjel lefelé lógtam a francia ágyról, és úgy néztem az X-ment.
- Hej! - nyitotta ki az ajtót nagy rikkantással Niall, majd becsukta és le vetődött mellém ugyan csak fejjel lefelé.
- Szia! - fordultam felé és tovább néztem a tv-t
- X-men? - kérdezte mire én bólogattam.- Amúgy hoztam neked valamit. - ült föl, mire én is fölpattantam de azzal meg is szédültem. Miután minden kitisztult előttem Niall-ra vezettem a tekintetemet.
- Egy jegy? - nyitottam ki a borítékot
- Még pedig One Direction. - vigyorgott bőszen
-  Meghívsz a saját koncertedre? -néztem rá bambán, mire ő még mindig vadul bólogatott.- Ez most meglepett.- vakartam meg a fejemet. -De oké! Legyen, mikor megyünk, vagyis mikor lesz? Ja ne mond mert rajta van a jegyen. - nevettem föl kínosan és a homlokomat fogtam. - Szóval el kéne kezdenem készülődni?
- Hát lehet, mert kb. egy jó másfél óra és indulunk is.- terült el az ágyamon.
- Jobbkor nem is tudtál volna szólni. - ráztam a fejemet, majd kicsit sem kedvesen kezdtem el átmászni Niall-on. A tenyeremet a mellkasára tettem, és bele is térdeltem a gyomrába amitől föl is ült egy pillanatra fájdalmas arckifejezést vágva, amitől én leestem az ágyról. - Áú! -nyögtem a padlón fekve a könyökömet dörzsöltem, majd fölültem és fölnéztem Niall-ra, aki óriási vigyorral a képén feküdt az ágyamon, és önelégülten mosolygott le rám. - Gyűlöllek. -szűrtem ki a fogaim közül összeszűkült szemmel, majd talpra ugrottam és a szekrényemhez mentem hogy kivegyek valami ruhadarabot. - Na jó halvány lila gőzöm sincsen hogy mit vegyek föl... - vakartam a fejemet mikor már tíz perce turkáltam a ruhák között.
- Segítsek? - jött a hang az ágyam felől Nialltől
- Majd lehet, de szerintem meg van melyik lesz. - húztam ki egy király kék szoknyát és egy drapp színű ujjatlan felsőt, és bevonultam a fürdőszobába hogy átöltözzek. Miután fölöltöztem, kiengedtem a hajamat, és egy kicsit meg is ráztam hogy finom hullámokban omoljon a vállamra és még a végén kis kunkorok is voltak. Fölvittem egy kis alapozót és egy kis pirosítót, meg szempilla spirált, és kimentem a fürdőből. - Ez jó lesz? - álltam meg az ágy előtt.
- Tökéletes, nagyon csinos vagy. - bólintott hogy még megerősítse a bókját, mire én mint egy úri hölgy, megfogtam a szoknyám szélét és kicsit megemeltem és pukedliztam. Oda mentem a fésülködő asztalomhoz, és fölnyitottam az ékszeres dobozomat. Kivettem belőle egy kék tollas fülbevalót és egy hasonlóan kék mini rúzsát formázó gyűrűvel.
- Na én készen vagyok. - ültem le az ágyra- Nem kérsz valamit inni? - néztem rá, miközben az arcát nyomkodtam az ujjammal.
- De kérnék. - ugrott föl és elindult a konyhába. Töltöttem neki egy pohár kólát és magamnak is töltöttem eggyel.
- Izgulsz? - kortyoltam bele a pohárba és neki dőltem a pultnak, míg Niall fölmászott az egyik bárszékre.
- Annyira még nem. Már hozzá szoktam, élvezem csinálni, nincsen mitől félnem. - pörgette az ujjai között az üveg poharat
- Nekem biztos remegne a kezem és görcsölne a hasam ha több száz tinilány előtt kellene föllépnem. Tom te itt vagy még a házban, azt hittem hogy már elköltöztél. - néztem meglepetten haveromra, aki kitántorgott a nappaliból. Már vagy másfél napja hírt sem hallottam róla, hogy élne, mivel nem volt itthon.
- Kösz igen, szóval nem kell aggódnod hogy egyedül kell fizetned az számlákat.- veregette meg az arcomat.
- Merre jártál úgy nem is tudom... Másfél napon keresztül?
- Erre meg arra... - vigyorgott sejtelmesen
- Na hogy hívják? - tettem le a poharat és lekönyököltem a pultra és Tomra néztem miközben szélsebesen rebegtettem a pilláimat.
- Kit hogy hívják? - nézett rám értetlenül
- Hát a lányt! - csaptam össze a tenyeremet
- Honnan veszed hogy lány? - pakolta a cukrot a kávés csészéjébe, és várta hogy lefőjön a kávé.
- Mióta lettél homokos? - tártam el a számat
- Te hülye vagy, nem vagyok meleg! - nevetett föl.
- Szóval a pöcök helyett már más kell értem, akkor más nyíltan pucérkodhatok a házban, mert téged már nem fog ez a dolog izgalomba hozni.
- Lehet kapni rá jegyet is? - csillant föl Niall szeme mire kapott tőlem a csúnya pillantást és egy bemutatást is.
- Nem nem pucérkodhtasz. És nem nem vonz semmi olyan dolog ami a saját nememnek van, és a te szavaiddal élve még mindig a pöcök vonz, nem pedig más.
- Jól van, nem kételkedek, reménykedtem is eléggé, hogy az a sajtreszelő amit a pólód rejteget majd nem egy pasi kapja meg hanem valami cuki csaj. - pöcköltem meg az orrát. - Na szóval merre jártál? - kíváncsiskodtam még mindig
- Majd megtudod pöttöm. Idővel mindent megtudsz. Ez viszont neked jött. - húzott ki a papírkötegből egy levelet, majd felém nyújtotta. - Ja meg ez is.- húzott elő még egyet és azt is a kezembe nyomta. - Nem néztem meg őket szóval nem tudom miről szólnak.
- Az egyik egy átutalás a munka helyemről, meg a banki számlám, a másik pedig. -tettem le a fehér borítékot és jobban szemügyre vettem a kicsit sárgás színű borítok is, ami egy elég vaskos levelet foglalat magába. - Ez pedig nem tudom... -forgattam hátha látok rajta valami érdekeset csak egy név és egy cím volt rajta.
Hugo Marinez
Palma de Mallorca, Spanyolország
- Hát ezzel sem lettünk okosabbak.. - vakarta a homlokát Niall- Mi lenne ha kinyitnád?
- Nem ezt a levelet csak koncert után nyithatja ki! -tiltakozott egyből Tom
- Ez nekem furcsa. Furcsa vagy nekem barátom! - mutogattam rá a az ujjammal
- Inkább menjetek a koncertre mert el fogtok késni! - csípett bele az oldalamba. - Amúgy meg felettébb csinos vagy Nicole! - dícsért meg Tom miután kiindultam a konyhából
- Köszönöm. - pukedliztam neki is, majd fölkaptam a kék magassarkúmat a lépcsőről, és a táskámat a vállamra akasztottam. Levettem a fogasról még a kabátomat is és a sálamat. - Szia Tom. Este jövök oké? - nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Jól van jó szórakozást.
- Kár hogy azért te nem jössz. - szontyolodtam el
- Hidd el meg fogod érteni miért nem megyek. Na de futás, a szöszi már kint vár. - csapott a fenekemre és becsukta az ajtót mögöttem. Furcsa nekem ez a fiú, nagyon furcsa. Túl sokat titkolózik.