. : Chapter Nine : .

- Nos akkor szerintem menjünk át a nappaliba és akkor ott tudunk rendesen beszélgetni. -intett a fejével, a hatalmas tévével és bútorokkal teleszerelt nappaliba, miközben három lány akik az egész vacsora alatt akaratunk ellenére is lesték minden kívánságunkat, mintha valami szolgák lettek volna.Nagyot sóhajtva hajtogattam magam alá a lábamat a fekete bőr fotelen ami úgy tapadt rövid nadrágba bújtatott lábamhoz mintha ragasztóval lett volna lekenve. Niall is kicsit kényelmetlenül fészkelődött a kanapén, majd föl adva hogy nem tud tapadás nélkül elhelyezkedni a kanapén. - Akkor most szeretném elmondani nektek, hogy miért is jöttetek ide. Tudjátok már azt hogy Oliviáról van szó.- dörzsölte össze két tenyerét majd izmos karjaival a térdére támaszkodott és úgy nézett ránk.
- Oliviának voltak egy nagyon befolyásos nagyszülei, akik miután meghaltak, Oliviára illetve a szülei íratták a házat, illetve az egész telket. De amikor Olivia szülei meghaltak, amikor házuk zárlat miatt kigyulladt. És akkor az egész telek, itt Mallorca-n és Londonban is a házuk, ráíratódott. Amikor Olivia nyaranta több hetet is itt töltött, akkor azért volt mert akkor intéztük a papírokat illetve a bíróságon az összes ügyet, mert volt akinek ez nem tetszett. Olivia el akart ide veled jönni, de sajnos ez nem,m jött össze, amikor az első autóbalesete volt, és kórházba került, és kómába esett. Emlékszel még re?
- Hogy ne emlékeznék?! Három hónapig feküdt kómában és én végig ott bőgtem a kórházi ágya mellett.
- Na akkor amikor az első pillanatban fölébredt, te akkor nem voltál ott, ő elmondta nekünk ha bármi baja lesz, akkor az ő összes vagyonát, pénzét, házát, az összes dolgát a legjobb barátnőjére, arra a lányra akit a húgaként tekint és mindennél jobban szeret, a legjobb barátnőjére, Rád hagyja. Ez írásba is lett foglalva. És ez Olivia halálával, érvénybe is lépett. Ez az egész illetve Mallorca egy kis területe ahol  még nem jártatok majd holnap elmegyünk, és még a Londonban lévő háza is mind a tied. - magyarázta miközben komoly arccal nézett engem. Én pedig csak őt néztem majd tekintetem a padlóra, majd összekulcsolt kezeimre tévedt ami az ölembe volt. Nem tudtam erre mit mondani. Iszonyúan sok érzés kavargott bennem, öröm amiért Olivia ennyire gondolt rám, bánat és szomorúság, hogy Olive meghalt, rettegés, hogy mit fogok én kezdeni ekkora házzal, és hogyan fogom kifizetni ennek a feltartását.
- Hé. - simította combomra a kezét Niall, mire én rákaptam  a tekintetemet és belenéztem most mélykék aggódó szemeibe, miközben halvány mosoly volt az arcán. - Minden rendben? - simogatta hüvelyk ujjával a combomat.
- P... persze. Csak most ez kicsit sokkosan ért. És.. ezt nekem még föl kell fognom.. Hogyan fogom én ezt itt fenntartani. Hát nekem nincsenek millióim. Csak azt ne mond kérlek hogy Oliviának egy királyi kincstárnyi aranya vagy pénze van, mert akkor biztos agyvérzést kapok.
- Hát van abban igazság, hogy van félretéve nem kis pénz.
- Én ezt nem fogadhatom el. -ráztam a fejemet majd kibújt hajszálaimat amik kiszöktek a copfomból a fülem mögé tűrtem. - Ez..
- Ezt vedd úgy hogy Olive ezzel szeretné kinyilvánítani a háláját. És ezt a levelet még neked hagyta, amolyan végrendeletféle.
- Ha nem baj én.. khm.. én ezt most elolvasnám oda kint. -mutattam a teraszra, mire mind a ketten bólintottak, de Niall még mindig aggódó szemekkel nézett rám. Lassan lesétáltam a teraszról, egyenesen addig míg meztelen talpamat nem érintette a már majdhogy nem fehér selyem finomságú homok. A Nap már ment le bíborra és rózsaszínre festve az éget és lilássá pingálta a gyönyörű csillogó tengert ami most is csöndesen nyaldosta a tengerpartot és csobogott. Lassan kinyitottam a kék borítékba bújtatott levelet amire rá volt írva Olive gyönyörű kézírással hogy Nicole-nak. Remegő kézzel bontottam ki a leragasztott levelet, és húztam ki belőle a fehér lapocskát, és remegő lélegzettel kezdtem el olvasni az üzenetet.

" Kedves Nicole!
Tudom elég furcsa még nekem is így hogy már most 17 évesen írok neked egy levelet, de úgy érzem hogy meg kell hogy írjam neked. Nem tudom miért de kell, ha egyszer véletlenül rábukkanunk együtt, akkor majd együtt nevessük ki hogy milyen nevetséges is ez az egész. De most ezt hagyjuk.
Ha valami is történne velem, tudom TE mindig ott lennél, feltétel nélkül, akár mit is érzel akkor. És ez kölcsönös nálam is. Annyira régóta ismerjük egymást, hogy emlékezni sem emlékszem rá. Már az első éves tortánkat is együtt fújtuk el, és töröltük egymás arcába illetve a sajátunkba a csoki tortát. Ha valaki bántott engem és kicsúfolt, vagy összetört de megvédtél, és helyre pofoztál, amit köszönök neked, te vagy a legjobb. Tudom néha pitiáner dolgokon tudunk összekapni, de nem tudunk sokáig dühösek lenni a másikra. Mind a ketten makacsok voltunk, és lázadók, de te mindig tudtad hol a határ a hülyeségben amikor az már nem jó iránya ment.
Ha egyszer véletlenül történik velem, valami, és én már nem leszek, kérlek, ne törj össze ne kerülj padlóra állj föl és légy ugyan az a mosolygós Nicole, akit imádok, aki a nővérem, a testvérem a legjobb barátnőm. Tudom nehéz ezt így mondani, gyászolj, de ne sokáig, éld tovább az életedet úgy ahogy eddig sőt még jobban. Találj rá arra a fiúra, aki teljes szívéből szeret téged, mert te egy nagyon szerethető lány vagy egy örök vidám csaj.
Szeretnék neked viszont valamit elmondani. Tudom ha ezt a levelet látod akkor már Hugo-val is találkoztál, az unokabátyámmal. És már Mallorcán lehetsz, állsz a puha homokban miközben remegő kézzel és szájjal, miközben a sírás kerülget élre vonulva olvasod a levelemet.
Sajnálom, hogy nem mondtam el neked mi is az amit én mindig is örököltem, sajnálom hogy nem meséltem neked róla, sajnálom hogy soha nem mondtam el hogy merre voltam a nyáron, sajnálom hogy nem mondtam el neked hogy még is milyen házam van. Igazán sajnálom tényleg. De most már ez mind a tied. Szeretném rá hagyni az egészet, te benned bízok meg a legjobban, téged szeretlek a legjobban,. te vagy az én testvérem akiben feltétel nélkül megbízom.
Remélem soha de soha nem fog a veszekedésünk egyszer a barátságunk megszakadásába végződni, mert abba belehalnék. sajnálom hogyha néha kicsit makacsabb vagyok, amikor neked van igazad. Remélem hogy soha nem kell haraggal elválnunk egymáshoz. Mert tudod van az a mondás: Ne válj el senkitől haraggal, mert ki tudja mikor láthatod őt újra.
Kérlek ne szomorkodj, élj boldogan. Nagyon szeretlek soha nem is foglak elfelejteni <3
Egy utolsó mondat ami a mi közös mondatunk és ezennel zárom is a levelemet.
CARPE DIEM!*"

Zokogva tartottam a levelet a kezemben, mindenem remegett, a térdem főképp, olyan volt mint egy kocsonya. Olyan volt mintha kihúzták volna a lába alól a talajt, térdemre rogytam és a kezeimet az arcom elé emeltem és úgy sírtam, sőt bőgtem. Hangosan hüppögtem, miközben a könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Nagyon fáj, nagyon fáj h elveszítettem. Hogy nem látom többé, hogy nem nevethetek vele. Kibírhatatlanul fájt. Még mindig nagyon sírva emeltem el a kezeimet a szemem elől, és fogtam meg a borítékot ugyan is abban volt még valami, több kép is. És egy kollázs is amin az összes emlékünk képünk rajta volt. Ez csak még jobban megsiratott.
Úgy fél óra kegyetlen zokogás után, kezdett fölszáradni a könnyeim, egész végig csak Olive csúnya tekintetét láttam hogy mondogatja hogy ne sírj, nem lesz baj. Ha még egyszer egy könnycseppet is ejtesz megrugdoslak.

Miután kicsit megnyugodtam összeszedtem a képeket és visszaraktam a levelet is borítékba majd visszasétáltam a házba, már a Nap is lement. Niall ott ült a nappaliba de már nem a kegyetlen fekete bőr kanapén hanem a másik krém színű kanapén. És éppen gépezett. Amikor meghallotta az erkély ajtó halk susogását ahogy kinyílt rögtön felém kapta a fejét és aggódóan nézett rám. Bólintással jeleztem neki hogy minden rendben ne aggódjon, amikor Harry kegyetlen kiabálását hallottam a gépből kiszűrődni.
- Nicole! - kiáltották egyszerre mire én egy mosolyt varázsoltam az arcomra, és oda csusszantam Niall mellé.
- Srácok! Sziasztok! - integettem
- Milyen Mallorca? - jött az első kérdés Louistól. - Niall áradozott de most tőled is szeretnénk hallani, hogy neked hogy tetszik
- Gyönyörű, de tényleg. Eszméletlen szép ilyen szép helyet csak képeken láttam. De most itt van, eszméletlen milyen gyönyörű helyek vannak a világon. Nekem nagyon tetszik, és Niall bármit is mondott az úgy van. - mosolyogtam. - Na jól van srácok én fölmegyek, mert kicsit kiszívott ma a Nap, remélem nem haragszotok. Jó éjszakát, Niall neked is. - hajoltam oda hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.
- Neked is, aludj jól. - engedte el a keemet majd integettem még párat a srácoknak, és fölmentem a szobámba.


Niall
Este miután kibeszélgettem magamat a srácokkal, én is fölmentem aludni, de még előtte belestem Nicole-hoz hátha tudom vele, beszélni, mert nagyon megviselték a dolgok. De akkor ő már aludt. Végre egy kicsit alszik legalább, egész végig mióta megtudta hogy ide jövünk, görcsbe volt a gyomra és semmit sem aludt szegényem.

- 3 órával később -
Arra ébredtem hogy a gyomrom hangosan követeli a kaját. Lassan álmosan másztam le a konyhába abba bitang nagy konyhába amibe akkora hűtőszekrény volt mintha két nagy könyves polcot egybe toltak volna. Álmaim hűtője. Lomhán sétáltam föl a lépcsőn, miközben a számba tömtem a csirke szárnyat, amikor nyüszögést hallottam Nicole ajtaja felől. Halkan füleltem hátha meghallok valamit. Nicole, hangosan fölnyögött, majd motyogott valamit, majd egy sikoly szaladt ki a torkából. Kinyitottam az ajtót, és láttam ahogy a barna hajú lány összeszorított szemekkel, izzadtságban fürödve, nyöszörög, miközben hangosan motyogja hogy ne. Gyorsan kidobtam a kukába a csirkét és oda ugrottam Nick ágya mellé.
- Héé. Nicole! - simítottam végig a karján, de nem hatott.  Hé Nicole, ébredj! - ráztam a vállát de nem használt, ő tovább nyöszörgött. És egyre hangosabban kántálta hogy ne, ne hagyj itt Majd egyszer csak sikítva kiáltott föl
- NE OLIVIA!- ült föl miközben szaporán vette a levegőt, és ömlöttek a könnyei akár csak az izzadtság cseppek az arcán.
- Csss.. - vontam magamhoz reszkető testét. - Semmi baj. Ez csak egy rém álom volt. - ringattam óvatosan ő pedig apró kezeivel átkarolta a derekamat és úgy hüppögött a mellkasomban. Úgy tíz perc múlva abba hagyta a rázkódást. - Menj el fürdeni, kicsit mosd meg az arcodat, és gyere vissza. - simítottam végig a haján mire ő aprót bólintott.
Mikor visszajött nagyon nyúzott volt az arca.
- Kérlek ne menj el . -suttogta és megfogta a kezemet.
- Nem megyek, nyugi. De most aludj. - feküdtem be mellé és a fejét a mellkasomra húztam.

Nicole

Szegény Niall egész éjszaka alatt fönt volt szinte mert folyamatosan rémálmaim voltak.
- Sajnálom hogy nem tudtál tőlem aludni.- kötöttem föl a hajamat.
- Inkább én sajnállak amiért ilyen rossz álmok gyötörnek. - simogatta a karomat.
- HÉ Nicole! nyitotta ki az ajtót Hugo, és el is nyílt a szája, mikor meglátott minket összebújva egy ágyban feküdve, úgy hogy Niall-nak nem volt pólója, így egy boxerben feküdt mellettem. - Ó elnézést. - haapott az ajkába
- Nem nem történt semmi.  -húzódtam el és a lábamat az ágyról lelógattam
- Csak azt akartam mondani hogy a mai nap folyamán is egyedül kell lennetek. Ugye nem baj?
- Dehogy is. - ráztam a fejemet mosolyogva, mire ő intve becsukta az ajtót.
- Na akkor öltözzünk föl, de vegyél fel még fürdő ruhát is, és elmegyünk reggelizni jó?- csapta össze a két tenyerét majd kiugrott az ágyból. - Negyed óra és lent találkozunk! - ment ki az ajtón
Megmostam az arcomat megráztam a hajamat de a kinézetem még így sem volt mesés. Karikák voltak a szemeim alatt, és nagyon fáradt volt az arcom. Fölvettem a neon zöld fürdőruhámat rá pedig egy fehér rövid nadrágot amin szegecsek voltak illetve egy türkizkék ujjatlan felsőt. Fölkötöttem egy kis kontyba a hajamat és egy napszemüveget is a fejemre tettem.
- Indulhatunk. - léptem ki a szobám ajtaján amikor Niall kopogott.
Jó kedvűen sétáltunk végig a hatalmas utcákon ahol most kifejezetten kevés ember volt, biztos strandoltak. Vagy még aludtak. Niall-ba karolva lépdeltem végig a macskaköves utcán míg ő a derekamra helyezte óriási mancsait. Egyáltalán nem volt egyikőnknek sem furcsa hogy kézen fogva vagy egymásba karolva kelljen mennünk, amolyan természetes volt. Nekünk ez volt a természetes habár inkább szerelemes párnak tűntünk mint sem legjobb barátomnak, habár Tom-al nem így mászkálok.
*Carpe Diem=Élj a pillanatnak