. : Chapter Eighteen : .

Tudom irtózatosan sokat késtem, nem állt szándékomba, de jövőhétre is 8 db tz-t tettek be ezért elég necces volt most is írnom. Szóval most itt a rész tudooom nem hosszú, de kellően épp elég ahhoz hogy meg lássátok mi lesz ez után ♥ Puszi és bocsi Pinky♥

NAGYON KÖSZÖNÖM HOGY ENNYIEN LÁTOGATJÁTOK AZ OLDALT, ENNYI RENDSZERES OLVASOM VAN ÉS NŐ A KOMMENTELŐK SZÁMA IS! ♥♥

.::Nicole::.

Torkomban dobogó szívvel néztem az ágy túl oldalán fekvő ugyan olyan rémült Niall-re, majd mikor észbe kaptam lerántottam a széken lógó törülközőt és magam elé tartottam.

- Hogy lehetünk ekkora barmok? - szakadt ki belőlem végre tíz percnyi csöndes zihálás után, miközben a vér még mindig a fülembe dobogott.

- Biztos hogy mi?

- Niall nem, szerinted azért vagyunk meztelenek! - dörrentem rá, mire ő is idegesen a hajába túrt. - Részegek voltunk.

- Azok de nagyon. - ingatta a fejét.

- Niall ugye? - nyeltem le a gombócot ami a torkomba volt. - Ugye védekeztünk? - néztem rá rettegve, mire ő némi töprengés után bólintott mert meglátta az ágy lábánál heverő óvszeres zacskót. Kicsit megkönnyebbülve sóhajtottam föl, majd szorosan magam előtt tartva a törülközőt álltam föl és indultam a fürdő felé, és fölkaptam a ruháimat a földről. - Elmegyek le zuhanyzok, hátha jutok valami értelmes válaszra. - néztem még mindig az ágy mellett kuporgó Niall-re. - Azért te öltözz föl. -csuktam be magam mögött az ajtót, majd sóhajtva eresztettem ki mindent a kezemből ezzel együtt a törülközőm is a földre hullott. Beléptem a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet. Csak álltam a víz alatt és hagytam hogy a forró víz végig fusson rajtam és ellazítson. Azon kaptam viszont magamat hogy mosolygok. De miért? Életem legnagyobb hibáját követtem el hogy lefeküdtem Niall-al, akit eddig a legjobb barátomnak hittem. Nem merek az ő szemébe nézni, és mi lesz amikor majd Mike-kal kell szembe állnom. Nem vagyok képes neki elmondani. De muszáj lesz. De most ő külföldön van. Ez a sok átkozott de! És a legnagyobb baj hogy végül is így visszagondolva az estére jól éreztem magamat és nem volt rossz érzésem. Persze ez az alkohol miatt volt, de ha attól tartok hogyha nem is ittam volna akkor is ha az estnek ilyesfajta kimenete lett volna akkor is élveztem volna. Ami nagy baj, már csak azért is mert barátom van és Niall pedig nagyon fontos nekem.

Nyúzottan másztam ki zuhanyzó alól és öltöztem föl.

- Na jó, nem tudom azt mondani hogy felejtsük el mert mind a ketten tudjuk mi történt. Hanem próbáljunk úgy tenni hogy ezt átlépjük, hibát követtünk el mind a ketten túl sokat ittunk, és felelőtlenek voltunk. Szóval én most összepakolok megkeresem valahol a maradék önbecsülésemet és elhagyom a házat. És próbáljuk meg nem fölhozni ezt az egészet.

- Azt mondod nem tudunk úgy tenni hogy elfelejtjük az ami este történt. De te még is úgy fogalmaztad meg hogy felejtsük el az egészet! - csattant föl Niall

- Nem értem miért vagy ideges! Te csókoltál meg! - dobbantottam egyet a lábammal.

- Nem én én csókoltalak meg az este!

- Dehogy is nem!

- Nem te csókoltál meg! Te voltál kettőnk között a részeg! - mutatott rám mire én hátra hőköltem

- Te nem is voltál részeg?

- Nem, én is ittam de te jobban az voltál. - ingatta a fejét

- Annak ellenére kihasználtad, pedig nekem barátom van!

- Mid van? - nézett rám értetlenül

- Barátom Niall. Mike a barátom! - csaptam az íróasztalra ami a szobába volt.

- Te úgy csókoltál meg hogy barátod volt? - rökönyödött meg. - És pont Mike?

- Te pedig fölhoztál a házadba! -vágtam vissza

- Nem tudom mit vagy úgy oda, nagyon is élvezted. Egy pornófilmben sem játsszák úgy magukat a kurvák mint ahogyan te! - nézett rám dühtől izzó szemekkel. Nem tudtam elhinni Niall most tényleg lekurvázott?

- Niall dögölj meg! Egy utolsó szemét láda vagy! Soha többet nem akarlak látni!- vágtam be magam után az ajtót és indultam ki a házból. Mezítláb indultam hazafelé ugyan is a cipőm valahol eltűnt, és nem akartam többet abba a házba maradni hogy megkeressem az elveszett Conversemet, minél előbb csak otthon akartam lenni. Iszonyat dühös voltam, a torkomban óriási gombóc volt, és a szememet marták a könnyek, és nem tudtam megszólalni, csak az agyamba Niall szavai jártak, és tényleg úgy éreztem most magamat mint valami kurva, aki miközben van egy barátja más fiúval fekszik le egy buli után. De közben Niallra is annyira haragudtam mint magamra. Elég szar helyzet.

Hazaérve halkan becsuktam az ajtót és gyorsan fölszaladtam a szobámba majd átöltöztem és az ágyba is bújtam. Hátha elfelejtem ezt az egészet és a végén csak kiderült hogy egy hülye álom volt és meg sem történt az egész. Niall ne kurvázott le, én nem feküdtem le vele, nem csaltam meg a barátomat. Aki azt sem tudja mi történt, és én meg azt sem tudom mit fog majd hozzá szólni, mi lesz a reakciója, majd talán ő is lekurváz vagy ilyesmi?

Ilyesfajta gondolatokkal forogtam az ágyamba miközben próbáltam egy kicsit is aludni hiszem reggel fél hat volt.