. : Chapter Twenty : .

Sajnálom tudom nagyon sokat késtem de nem tudtam mit írjak de megszületett és elég hosszú is lett remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket illetve a 11 ezres oldalmegtekintést. Nagyon nagyon nagyon nagyon örülök neki. ♥

Puszii ♥ Pinky ♥

. : Nicole : .

Ez volt ebben a hónapban a legcikibb, legszörnyűbb eseményekkel teli hét, amióta itt élek Londonban.
Először is megjelent Mike utána összejöttem Mike-al, Mike elutazott, én itt maradtam, elmentünk bulizni a srácokkal, lefeküdtem Niall-al, beavllotta hogy szerelmes belém, megcsókolt, én pedig otthagytam.
Most pedig itt ülök a szobámba és várok, csak azt nem tudom mire. Talán arra hogy az egész hét eltörlődjön, ez az egész hülye buli minden kitörlődne és a régi dolgok visszaállnának és nem lenne az hogy most nem tudom mit csináljak. Bamba előre nézésemből, és a gondolataim egymás utána való kergetőzésének hangjaiból a telefonom rántott ki.
"Szia Drágám megérkeztem, de ha nem baj most nem mennék át hozzád kicsit nyúzott vagyok. xx Mike"
Hát pont ez nem segített a legjobban. De rá kellett jönnöm hogy ahelyett hogy sirattatom magamat és várom hogy valaki megoldja helyettem nekem kéne a dolgok elejére állnom és letisztáznom ezt az egész helyzetet. Így fölálltam az ágyam mellől fölvettem a telefonomat majd átöltöztem, ugyan is csak egy törülközőben ültem a földön. Immáron hogy tényleg egyre közelebb vagyunk a karácsonyhoz ugyan
is ennek a hétvégén a végén lesz és a hó is már javában lehullt fölvettem idegeskedésemben egy kötött pulóvert és egy fekete legginget illetve egy barna csizmát. Nagyon ideges voltam a kezem remegett és alig kaptam levegőt. Kettesével mentem le a lépcsőfokon de erősen szorítottam a korlátot ugyan is a térdeim iszonyatosan remegtek.
Fölkaptam Farrah kocsikulcsát a pultszéléről, és a helyére leejtettem egy lapot amire ráírtam hogy én vittem el a kocsiját és ezért bocsánat. Beültem a piros kisautóba majd a gyújtásba tettem a kulcsot és már kifelé is tolattam a kocsibeállón.
Meg sem álltam Mike belvárosi lakásáig, amikor pedig odaértem kicsit messzebb álltam meg, hogy sétálnom kelljen és addig is legyen annyi időm hogy kitaláljam hogyan is tálaljam ezt az egész történetet. De azon kaptam magamat hogy a társasházban már a negyedik emeleten járok pont az ő lakása ajtajában és már emeltem is a kezemet a csengőre. Tök mind egy hogyan is fogalmazom meg így is úgy is nagy balhé lesz belőle. Csak erre jutottam semmi másra így remegő kézzel nyomtam meg a csengőt miközben próbáltam egyenletesen venni a levegőt a sok emelet utána mit futva tettem meg. Egy kócos hajú sima fekete kapucnis pulóverben állt az ajtóban amikor pedig meglátott elmosolyodott és kicsit meg is volt lepve
- Szia Nicole! - hajolt közelebb de én hátra léptem és összefontam a mellem alatt a kezemet.
- Beszélhetünk? - haraptam be az alsó ajkamat, mire ő összehúzott szemöldökkel nézett rám majd bólintott és arrébb állt az ajtóból.
- Kérsz valamit?
- Nem köszi, de valamit muszáj elmondanom. - lépdestem még mindig az előszobában - Szóval elmentél ugye egy hete arra az üzleti útra. És volt egy rendezvény egy jótékonysági rendezvény amiről te is tudod a Red Nose Day. És el is mentünk rá nekem Niall volt a párom ő hívott el. És jó is volt de aztán valaki kitalálta hogy mi lenne ha átmennénk máshová bulizni ha már úgy is ki vagyunk öltözve. És akkor már volt bennünk egy kis pia, és utána ittunk ittunk és ittunk. És onnantól kezdve képszakadás volt. Nem tudtam mit tettem nem direkt tettem részeg voltam nem is vagyok rá büszke utálom is magamat miatta, és megértem ha nem akarsz velem lenni tovább és... megcsaltalak Mike. Sajnálom tényleg.  - hadartam el mindent egy szuszra közben is pedig csak párszor vettem levegőt, és végig Mike-ra néztem. Semmit nem tudtam az arcáról leolvasni. Kifejezéstelen arccal nézett rám miközben én majd össze omlottam belül mert azt vártam hogy kiabáljon velem hogy elküldjön melegebb éghajlatra, hogy legalább mondjon valamit. De semmi. - Mike kérlek, kérlek mondj valamit! - nyögtem ki halkan miközben a hangom teljesen elvékonyodott annyira közel voltam a síráshoz.
- Kivel? - szólalt meg hosszú idő után
- Niall.. - suttogtam szipogva
- Tudtam, annyira tudtam hogy ti ketten nem csak barátok vagytok. - túrt idegesen a hajába
- De soha nem volt semmi köztünk ez volt az egyetlen és én nem akartam, legalább is ha nem lettem volna részeg biztos nem akartam volna...
- Nicole, imádlak egy csodálatos lány vagy aki nagyon okos és szép és minden pasinak kell ezért meg is értem hogy Niall miért is volt annyira oda érted. Először nem is tudtam hogy vajon miért nem mutatsz be nekik de aztán rájöttem. Nem akartál neki fájdalmat okozni mert azzal neked bűntudatod lett volna mert tudtad volna hogy neki az fáj és hogy te nem tudod megvigasztalni semmivel mert velem vagy. És tudom hogy csak utólag jöttél volna rá pont most hogy én ezt elmondom neked de előtte még ha adnék neked időt rá kötözködnél hogy nem így van de engem szeretsz, pedig ez nem így van. Már nem engem szeretsz hanem őt. Amit én sajnálok is hisz nem engem választottál de valamilyen szinten meg is értem ő ott volt veled amikor kellett én pedig csak utólag jöttem vissza. Most pedig menj haza és ne keressünk egymást jó? Nem haragszom rád, nem vagyok rád dühös. De adj nekem egy kis időt, egy kis idő után majd hidd el meg foglak keresni amikor majd készen leszek rá, de most kérlek menj el. - mutatott az ajtóra halvány mosollyal az arcán. Én pedig totálisan megsemmisülve álltam a bejáratnál majd lehajtottam a fejemet és kisétáltam a lakásból.
Valamilyen szinten megkönnyebbültem, de azért bűntudatom is volt, és pocsékul éreztem magamat. szomorúan ültem be a kocsiba és indítottam el majd a közeli parkba mentem ahol aztán leparkoltam és kiszálltam a kocsiból.
Elég magas volt a hó ott is hol már ki volt taposva az út de ott még magasabb úgy majdnem a térdemig ért ha szűz hóba léptél. Itt nem szokott ennyi hó esni legalább is ahogy hallani szoktam a Tv-ben.
Csönd volt pedig nem voltunk olyan messze a belvárosból de most szokatlanul kevés autó mászkált erre.
A parkban lévő világítás volt az egyetlen ami a szitáló hóban megvilágította a padokat. Újra kiléptem a letaposott útra és egyenesen a tóparthoz sétáltam. Be volt fagyva és ugyan olyan csöndes volt mint az egész park, azt hittem hogy senki sincsen bent csak akkor láttam meg mikor megfordultam. Ott állt valaki ő is ugyan olyan egyedül mint én a tó végén. Lehajtott fejjel kezdtem el sétálni a tó vége felé, a hajam eltakarta az arcomat. Fáztam mert csak egy kötött pulcsi volt rajtam, a nagy kapkodásomban. Vacogva sétáltam el a tó végéhez ahonnan ki tudtam menni a kocsimhoz, hogy haza tudjak menni. Fáradtan fújtam ki a bent tartott levegőmet ami hosszú gomolygó füstben keringett előttem. Közelebbről is megnéztem a srácot aki a tavat körülvevő korlátnak támaszkodva nézett maga elé. Nem volt annyira magas de nálam jóval magasabb, fiatal volt 17-18 éves lehetett. Nyakig föl volt húzva a kabátja és a száját is a sálja takarta el. Ő is fázott, bár ilyenkor ki nem főleg azok akik olyan lengén vannak fölöltözve mint én.
Lassan haladtam el a srác mellett aki csöndesen nézett végig rajtam majd amikor az első padhoz elértem a parkból kivezető úton hirtelen utánam szólt, bennem pedig megállt az ütő.
- Meg fogsz így fázni. - szólt utánam halkan de olyan volt a nagy csöndben mintha kiabált volna. A letaposott hó is úgy csikorgott, ropogott a lábam alatt mikor megfordultam de még mindig csak a földet néztem, így a hópelyhek a hajamra szálltak. - Mit keresel idekint ilyen későn? - lökte el magát a korláttól
- Ezt tőled is kérdezhetném.  -vágtam vissza nyersen
- Csak kiszellőztetem a fejemet. De ha te is ezt tennéd akkor jobban is fölöltözhettél volna
- Miért is érdekel téged?
- Nem értem miért vagy ilyen hideg és lekezelő mikor te hagytál ott. - ingatta a fejét mosolyogva
- Niall megcsókoltál!
- Igen mert szeretlek, te pedig lefeküdtél velem miközben volt barátod. Azt is el tudnám képzelni rólad hogy nem mondtad még el neki.
- És még én vagyok a bunkó? Niall azt hittem ennél jobb vagy. - fordultam meg és indultam újra kifelé
- Ne hogy azt hidd hogy ezek után még neked kéne sírnod, és magadat kéne sajnáltatnod.
- Az istenért is! Elmentem hozzá, Niall! Ott voltam nála elmondtam neki és tudod mi volt a válasza? Azt hogy tudta. Tudta hogy ez valamikor be fog következni,és hogy te mind végig is szeretsz. Sőt azt is elmondta hogy tudja hogy miért is nem mutattam be neked, mert tudtam volna hogy neked fájna, hogy nem veled vagyok és az nekem is fájna mert rájönnék hogy akkor tényleg téged szeretlek és nem pedig őt. És baszki igaza volt! Visszajött három hete és bassza meg két hét alatt levonta azokat amiket nekem nem sikerült egészen idáig. Hogy szeretlek! Hogy mindig is szerettelek csak úgy állítottam be hogy á ez csak barátság, pedig nem volt az, sőt most sem az. Mert azok után hogy megtörtént azaz este csak még jobban szerettelek, és hiába állítom is be hogy hiba volt, úr isten nagyon is jó volt! - kiabáltam ki a torkomat az egész park csak is tőlem zengett. Ideges voltam és minden kicsúszott a számból és csak erre most jöttem rá hogy kimondtam. - Bassza meg. Mind egy én most hazamegyek. - szitkozódtam majd a hajamba túrva léptem el tőle mert akkor már egészen közel voltunk egymástól és hazafelé indultam. De Niall elkapta a csuklómat és visszahúzott sőt inkább
visszarántott.
- Ezt vártam hogy kimond hogy végre kimond azt amire mindig is vártam. - mosolyodott el majd még közelebb húzott magához és megcsókolt. Tiltakozni akartam, már a kezemet a mellkasának is feszítettem de minden erőm elszállt mikor még közelebb húzott magához és a kezeit a derekam köré tette. Már nem is fáztam, az egész testem átforrósodott és melegem lett. Niall ajkai az enyémen finoman pihentek, majd kicsit elhúzódva apró puszikat nyomott a számra. - Már csak egyszer akarom hogy kimond. Kérlek. - suttogta miközben a homlokunkat egymásnak döntötte.
- Niall, szeretlek.