. : Chapter Eleven : .

 Sziasztok! Tudom kicsit késtem, de mostanság elég sok dolgom van :/6 De most akadt három nap szabadnapom ugyan is itthon betegeskedem :// Viszont nagyon meg szeretném köszönni hogy mindig akadnak olyanok akik írnak hozzászólást a fejezetekre, hogy is szokták mondani? Ja tudom! Isten tartsa meg jó szokásotokat. :D És az oldal nagy nézettségét is nagyon köszönöm <333 Imádlak titeket!!
Jó olvasást :DD
Pinkypop

Ahogy elolvastam a szalagcímet már rögtön ki is kaptam a kezéből és vadul elkezdtem lapozni a cikkig.
Tom Daley gyerekkori barátja, Nicole Stewart (19) már napok óta eltűnt az olimpiai dobogós műugró mellől, mint kiderült Niall Horan (19) szintén szabadságot vett ki már egy ideje, mint kiderült a Stewart kisasszonnyal hagyta el London repterét és repültek át Palme de Mallorca-ra hogy ott töltsenek egy kis pihenőt.
Igaz néhány fotót még is sikerült készítenünk róluk, és ahogy a fotókon lehet látni hogy elég jól érzi magát a két fiatal. És nem kétséges hogy valami bimbózik közöttük és nem éppen a baráti zónában tartózkodnak már. Együtt fürdenek a tengerben, kézen fogva sétálgatnak nevetve és mosolyogva az utcákon illetve a tengerparton.
Nagyon édes a két fiatal együtt azt meg kell hagyni, és a brit banda szőke ír fiúcskája is nagyon boldognak tűnik, mióta a lánnyal lóg.
Tegnap este még láthattuk őket még bulizni Tom Daley-vel együtt. Nem éppen voltak valami józanok, ami meg is érthető hisz eléggé karneváli lüktető ritmikus latin amerikai zene a fülledt meleg esti párás levegő, és az isteni alkoholban gazdag italok mindenkit megrészegítenek. Ez történt a három fiatallal is. Mind önfeledten élvezzék a mallorcai karnevál hangulatát, és Nicole még egy asztal tetején is képest volt táncra perdülni, mezítláb, ahonnan Niall és Tom rángatták le. Persze itt nem fejeződött be a buli mert a tengerparton is megtalálták a táncra illetve szórakozásra való lehetőséget. Nicole nagyon is belejött a táncolásba, és ritmikusan tudta tekerni, csavarni forgatni a csípőjét majdnem olyan jól mint Shakira. Persze ez melyik fiú tekinteté nem fogná meg? Niall rá is csapott a lehetőségre, és átkarolva a lány derekát vonaglottak együtt az ütemes számra.
vajon az éjszakát is pont olyan egymásra hangolódva folytatták? Persze ezt azért még megtudakoljuk a fiútól.

- Hogy az a.. - szólalt meg mögöttem Tom mikor mögém hajolva olvasta el ő is a cikket, én pedig döbbent tekintettel néztem  a színes képekkel tarkított cikket ami fröcsögött a brutális hazugságoktól. Jó nem mondom hogy tegnap nem vetettem, vagyis vetettük el kicsit a sulykot de azért nem vagyunk ennyire csak nem tűnhetünk egy szerelmes párocskának... Vagy még is? Én már semmit sem tudok, és ez idegesít a legjobban.
- Srácok ti emlékeztek valamire a tegnapi napból? - néztem rájuk, miközben Tom elterült a kanapén és lehúzott és az ölébe fektette a fejemet és hajamat kezdte elbirizgálni.
- Hát nekem vannak foszlányaim a tegnapi napról, főleg az maradt meg nagyon amikor tényleg az asztalon táncoltál, de nem volt ennyire durva, hisz mások is táncoltak ott. És csak ugráltál odafönt, nem volt semmi ők csak fölfújták az egészet. - simogatta a fejemet miközben megnyugtatóan duruzsolt.
- És te Niall te mire emlékszel? - néztem föl a szőke srácra, aki pironkodva hajtotta le  a fejét majd torok köszörülve indult ki a szobából. - Niall! - ültem föl - Niall! Nem hallod! - átlendültem a kanapé háttámlája fölött és a szőke srác után indultam aki akkor már majdnem a lépcső tetején volt. Kettesével szedtem a fokokat hátha gyorsan utol érem, és sikerül még azelőtt megállítanom hogy bezárkózna a szobájába.- Niall!- ragadtam meg a csuklóját kifulladva mikor utolértem az utolsó lépcsőfokon állva. - Mire emlékszel? És ne tagadd mert látom rajta! - markoltam a pólója aljába és csak az arcát néztem míg ő a földet fixírozta.
- Nem lehetne hogy ő izé.. ezt odabent megbeszéljük? -biccentett a fejével a szobája ajtaja felé, mire én halványan bólintottam és utána sétáltam.
- Szóval? - néztem rá mikor becsuktam a hátam mögött az ajtót és ránéztem. - Mire emlékszel a tegnapi napból?
- Hát ő izé.. Az igaz hogy elmentünk a partra és igen ott is ittunk nem is keveset, de talán Tom volt a legjobban utána kiütve én viszont már kevesebbet ittam mert amiikor fönt táncoltál az asztalon utána három srác elkezdett rád nyomulni és lökdösni téged, akkor azután már inkább figyeltem hogy ne tűnj el, de te viszont nem hallgattál rám hogy ne igyál többet. Azután pedig a tengerparton ott már nagyon be voltál indulva a táncra, és elkezdtél mindenkire nyomulni... - húzogatta a lepedőjét én pedig leültem mellé és vártam a folytatást.
- Ugye nem volt semmi durva?
- Hát annyira nem volt durva, sőt inkább csak hogy is nevezzem fú. -nevette el magát zavartan miközben a tarkóját birizgálta. - Igaza volt az újságnak abban hogy eszméletlen csípő mozgásod van sőt talán jobb is mint Shakiraé. És fogalmazunk úgy hogy igen meg is mutattad. - harapdálta az alsó ajkát mire én a kezemet a fejem elé tettetem és megtámaszkodtam a térdemen.
- Hányszor megígértem hogy nem részegedek le. És nem iszok annyit mint a gödény. És ezt sem sikerült betartanom. - ráztam a fejemet
- Hé hé hé! - vette el a kezemet az arcomtól. - Nézz rám! Nyugi nem lesz semmi. Csak jól éreztük magunkat. Ennyi. Nem több. Karnevál volt, buli volt, jó volt, ittunk igen részegek voltunk ennyi nem több. Ilyen mindenkivel előfordul. Sőt még valaki rosszabb mint te, te csak tudsz szórakozni. Tudsz észveszejtően táncolni, és nagyon jól meg is tudod azt mutatni. Nem kell aggódnod emiatt oké? - kulcsolta össze az ujjainkat és vigyorogva nézett rám, mire nekem is egy halvány mosoly kúszott az arcomra. - Na ugye nem szomorkodsz?  - rázta a kezünket mire én megráztam a fejemet halványan. - Akkor jó.- nyomott egy csókot az arcomra.
- Nem lenne jobb ha most egy ideig nem mutatkoznánk úgy mint eddig? - kérdeztem főlve és a körmömet kezdtem el matatni.
- Tessék? - hökkent emg
- Mármint úgy értem hogy nem kéne egy kicsit távolságtartóbbnak lenni, te ezért nem fogsz bajba kerülni? - néztem rá és elkezdtem vizsgálni az arcát.
- Játsszuk meg magunkat, amik nem is mi lennénk? - ráncolta össze a szemöldökét. - És én nem fogok bajba keveredni. Nyugodj meg. - Söpört ki pár tincset az arcomból. - Na akkor elmegyünk enni egy kis fincsi palacsintát? Mit szólsz hozzá? - vigyorodott el csíntalanul majd kezeit a combomra rakta.
- Jó menjünk! - nevettem el magamat és átsuhantam a szobámba föl öltözni. Fölvettem egy fehér piros csíkos fodros ruhát ami alá fölvettem a hasonlóan matrózcsíkos kék fehér fürdőruhámat, a fejembe pedig beletűztem a napszemüvegemet. - Tom te jössz? - néztem le barátomra aki éppen akkor Skypeolt Farrah-val. - Szia Farrah! - intettem a kamerába.- Hát akkor jó kis beszélgetést, mi elmentünk kajálni, majd hozunk neked is ok? - hajoltam át a kanapé háttámláján és nyomtam egy csókot az arcára amit ő is viszonzott.

- Isteni ez a palacsinta szerintem ennél finomabbat még életemben nem ettem. - tömtem a számba a csoki darabos palacsintát amin még extra adag tejszínhab is volt.
- Kár hogy ilyen jó palacsintázóval nem igen találkozunk Londonban . -húzta el a száját Ni.
- Én is sajnálom ezt. - szontyolodtam el
- Kiugrok a mosdóba. - törölte meg a száját majd kitolta maga alól a széket és elment a mosdóba. Az ablakon kifelé nézve fogyasztottam tovább a palacsintát mikor halkan megzörrent Niall telefonja. Először nem tudtam hogy most fölvegye-e vagy sem. De végül fölvettem.
- Igen? - szóltam bele mikor elhúztam a kis ikont a telefon képernyőjén.
- Niall hol van? - szólalt meg egy női hang benne
- Kint van a mosdóba.. - tettem le a villámat
- Te vagy Nicole? - hangja nagyon dühösen csengett
- Ő igen. Ki kérdezi ?
- Lora vagyok, és jobb ha leszállsz róla és nem teszel nekünk keresztbe jó? Mert nagyon meg fogod járni. Amúgy meg mond meg Niall-nak hogy hívjon majd vissza. - és válaszolni sem volt idő azonnal lecsapta a telefont. Habogva néztem körül majd visszahelyeztem az asztalra a készüléket.
- Na itt vagyok. - huppant vissza a székre
- Egy Lora nevű lány keresett.- nyögtem ki nagynehezen
- Lora? - nézett rám értetlen tekintettel.
- Igen Lorának hívják. Azt mondta hogy téged keres.
- Mondott még valamit?
- Igen hogy szálljak le rólad. - suttogtam miközben a fehér abroszt vizslattam
- Az a csaj az kattant. Távol tartási parancsom van ellene, kicsit megviselte a szakításunk úgy két hónapja. Nem kell vele foglalkozni, csak a szája jár, nem bánt. - fogta meg a kezemet és halványan rám mosoylgott.
Hát én ebbe azért nem lennék annyira biztos hogy nem veszélyes a csaj......