.: Chapter One :.

 Ez egy elég hosszú fejezet lett, összesen három oldalas Wordben. Szóval jó kis olvasást komikat hagyni Puszillak titeket : Pinkypop

-         Nicole! – vigyorgott rám vakítóan fehér fogsorával a Heathrow reptéren állva, mikor már az összes bőröndömet lepakoltam a futószalagszerű vacakról.

-         Tom! –mosolyogtam én is kedvesen majd megöleltem.

-         Jó téged újra látni. – engedett el és végig nézett rajtam – Nem változtál sokat, csak csajosabb lettél. Egészen szexi.

-         Daley fogja vissza magát.- bokszoltam vállba majd a vállamra raktam a sporttáskámat, míg ő húzta a másikat. – Úr isten ennyi embert.- fújtam egy nagyot mikor beülünk végre az óriásian tágas fekete bőrrel teli Range Rover-be.- Itt mindig ennyi ember van?- kötöttem be a biztonsági övemet.

-         Általánosan igen, de készülj föl hogy másfél órát még utazunk. – vigyorgott rám, mire én csak benyomtam a telefonomat a rádiójába. – Na de mesélj valamit. Milyen az élet tehenész lány? – nézett rám pimaszul, mikor beindítottam a MCR- Na Na Na- ját.

-         Kussolj! – morrantam rá. Utáltam ha mindenki azzal cukkol hogy tehenész lány meg hogy vidékinek hívnak csak azért mert vidékről jöttem és állatok között nőttem föl.- Amúgy meg, hát nem változott szinte semmit sem. Csak most hogy nem jársz át cserediákként és nem hallod a horkolásodat.- vihogtam föl

-         Na törpe csak ne járjon a szád.

-         Na és sikerült végre összeszedni végre egy normális csajt?

-         Még nem. –húzta el a száját - De most már még jobban nem fog menni, amivel te itt vagy, és az össze csaj el fog kerülni mert lesz körülöttem egy bombázó tehenészlány a bulikon.

-         Ha csak nem keresel magadnak egy másik vidékit, én biztos hogy nem fogom megakadályozni a csajozásodat, mivel buli közelébe se megyek. – nevettem föl

-         Jaj ne már! Mi lett azzal a Nicole-al aki kiszökött velem bulizni?

-         Az a Nicole megváltozott… - komorodtam el

-         De hát mi történt hogy ilyen ne bulizzunk stílusú lettél?

-         Majd mesélek, most nincsen kedvem. – néztem ki az ablakon.

-          Hát ez meg? – emelte ki a táskámból egy piros csipkés tanga bugyit, amikor együtt pakoltunk ki a már kijelölt szobácskámban. A fala igaz még fehérek voltak, csupaszok, volt egy óriási francia ágy, volt bent egy nagy gardrób és egy fiókos kis szekrény, na meg egy íróasztal. Föl lehet dobni ezt a szobát pillanatok alatt akármivel. Egy kis falfesték, hogy jobb színe legyen, mondjuk narancs sárga. Igen.. ez jó szín lesz, olyan mindig napos hangulata lenne. Majd megkérdezem Tom-ot hogy, kidekorálhatom az ő házában az én kölcsön szobámat.

-          Hé ez személyi jogsértés!

-          Szerinted nem láttalak, már mindenhogy? – emelgette a szemöldökét amikor, kitéptem a kezei közül az apró fehérneműt és betömtem az egyik fiókba. – Egyébként is tudom mi volt az, minden reggel ilyen van a szobámban, mert az éjszakai lányok itt hagyják nekem. – vigyorogta.

-          Pf.. – csuktam be az utolsó bőröndöt. – Csak azért hagyják itt azok a szegény lányok, mert az előző éjszaka annyira borzalmas, volt hogy fejvesztve és minél előbb el akarják hagyni a házat, és itt felejtik. De aztán már nem akarnak érte vissza jönni, mert félnek hátha kérsz tőlük egy újabb menetet. – vigyorogtam pimaszul.

-          Ch.. te azt csak hiszed! – pufogta Tom

-          Na jó Tom lehet egy kérdésem?

-          Több, is mint egy.

-          Kidekorálhatom ezt a szobát? – kérdeztem félénken

-          Ahogy akarod, azt teszel vele, amit szeretnél, ez már a tied. Segítek is, ha kell. De viszont ma, biztos, hogy nem. – húzta el a száját

-          Na jó mi sántít ebben az egészben?

-          Az hogy ma jönnek át haverjaim…. – vakarta meg a tarkóját

-          Jaj hagyd már, majd én bevásárolok, mármint festéket veszek, meg fóliát, először úgy is csak le akarom festeni a falakat, majd. Vagy még nem tudom. Szóval még meglátom jó? De, most ha nem baj letusolnék. – nyitottam ki a sötét mahagóni ajtómat, és kitessékeltem rajta az olimpiai bajnokot. Miután vettem egy forró zuhanyt, amiben sikerült, minden izmomat ellazítani fölvettem egy fekete rövidnadrágot és egy fehér mintás pulóvert. A hajamat fölkötöttem a fejem tetejére egy kis gubóba és lesétáltam a lépcsőn. Tom éppen a tv előtt henyélt a nappaliban, én pedig szép kecses nőies mozdulattal, fogtam és nyomtam egy pankrátor esést, rá Tom-ra. Átvetődve a kanapé hátulján, egyenesen rá.

-          Te egy állat vagy.- nyögte és próbálta ki operálni a veséjéből a könyökömet.

-          Nem csak jó kedvű. – nevettem föl, és úgy helyezkedtem, hogy neki még kényelmetlenebb legyen.

-          Vedd. Már. Ki. Az. Oldalamból. A. könyöködet!!!! – ordította szótagolva mondatot, amin én harsányan fölnevettem, de ezzel együtt föl is sikoltottam, mert Tom megfogott és lelökött a kanapéról, én pedig nyekkenve érkeztem le a fehér puha szőnyegére. De azért még is csak fájt. De valami annál is furcsább volt, mert nem egy oldalú nevetés volt, nem csak Tom-ét hallottam, hanem másokét is. Talán annyira beverhettem a fejemet a padlóba, hogy hallucinálok és egyben félre hallok is. Létezik olyan, hogy a fülem hallucinál? Nem? Nem baj most fog. Szóval a fülem hallucinálását félre téve föl álltam és körbe néztem. Várjunk, most tényleg csak beképzelem, vagy komolyan itt áll öt srác és rajtunk röhög? Nem, nem hinném. Vagy még is. Na jó Nicole inkább rázd meg a fejedet, hátha az a káposztalében úszó szürke állományod kicsit helyre rázódik és kitisztítja a látó szerveidet, és a halló járataidat, hogy meg bizonyosodj róla, hogy tényleg nincsen itt senki. Kótyagosan ráztam a meg a fejemet de az öt idegen akkor sem tűnt el. Kezdtem tényleg megijedni hogy mi van ha tényleg elájultam és most csak álmodok vagy nem tudom. De Tom visszarángatott a jelenbe

-          Fiúk! Sziasztok. Hát ti? – ült föl és nézett rájuk mosolyogva és lepacsizott velük

-          Hello. Csak jöttünk szólni, hogy ugye akkor ma jössz bulizni, de ahogy látom társaságod akadt. – vigyorgott pimaszul a tetovált göndör hajú smaragdzöld szemű, közép magas srác.

-          Persze hogy megyünk. – pattant föl Tom, és kijjebb sétált.

-          Jól van akkor haver. Mi megyünk is mert stúdióznunk kell. Akkor később látunk titeket.- mosolygott a másik fiú akinek rövidre volt szinte már süni-frizura volt vágva a haja.  – Este nyolckor, akkor ott találkozunk. Szia..- pacsizott le Tom-al, majd a többi fiú is majd oda intettek nekem is együtt kántálva.- Szia!

-          Ez mi volt? – kérdeztem tagolva a szavakat, mire egy kis kutyaszemekkel néző fiú lépett be az ajtón.- Én nem megyek ma bulizni Tom! – csattantam föl, és leültem a kanapéra, és kapcsolgatni kedztem a tv-t.

Te vagy az én legjobb barátom <3

-          Ajj ne már! Nicole! Légyszi! Csak egy Halloween-i buli. Semmi más. Be kéne öltözni, az meg neked megy hogy benne legyél ilyen hülyeségekbe. Figyelsz te egyáltalán rám? – szólt hangosabban és kikapta a tv távirányítót a kezemből és kikapcsolta vele a tv-t.

-          Figyelek, de akkor sem megyek. – vettem ki a kezéből és visszakapcsoltam

-          Még sem hallgatsz meg! Nem vagy ilyen aki nem lenne benne egy buliban. Mi lett veled? – rántotta ki újra a távkapcsolót és kikapcsolta megint de most letette maga mellé.

-          Az a Nicole meg változott Tom! – kiáltottam el magamat, és fölpattantam a kanapéról, és fölindultam a szobába de elkapta a karomat, amikor már az első lépcsőfoknál álltam.

-          Ha végre elmondanád miért változott meg, megérteném, és akkor még jobban nem lennék összezavarodva. – nézett mélyen a szemembe.

-          Nem könnyű erről beszélnem Tom… - nyögtem nagy nehezen és nagyot nyeltem.

-          Egy forró tea mellett könnyebb lesz? – rebegtette meg a pilláit, mire én lassan de bólintottam. – Szóval mesélj nekem.- nézett rám, mikor fönt a galériában befészkeltük magunkat a kis babzsák fotelekbe, teával a kezünkben, én pedig betekertem magamat egy plédbe.

-          Hát tudod…. Fú erről nehezebb beszélni, mint gondoltam. Sóhajtottam mélyet és kínomban elnevettem magamat. Szóval Olivia. Na igen.. szóval egyik nap bulizni voltunk, és ő nagyon részeg volt, én pedig csak egy üveg Bacardit ittam. Összevesztünk, egy idióta hülye veszekedés volt. ő féltékeny volt, én pedig önfejű. Volt egy fiú, Brandon. Nem volt köztünk semmi csak beszélgettünk, és mivel ő is ott volt a bulin és Olivia már elég részeg volt, hát hogy is mondjam.. szóval elkapta a féltékenységi roham mert hogy én beszélgetek az ő szerelemében mert titokban szerelmes volt belé. És hogy feküdjek le vele ha ekkora egy kurva vagyok. Ezt ő mondta a szemembe, engem pedig elkapott a düh és ráordítottam hogyha nem lenne enniyre alkoholista akkor Brandon még talán szemet is vetne rá, de mivel egy alkoholista liba aki minden pasira rámozdul, Bradon jobban is jár ha nem is beszélget vele és ezt meg is fogom neki mondani.  És ezen nagyon-nagyon összekaptunk. És… Én haza mentem. Ő is hazaindult, de egy olyan társasággal, akikkel nem kellett volna. Részegek voltak mind, talán be is voltak állva. És az egyik éles kanyart túl gyorsan vették be, átszakították a szalag korlátot és a völgybe zuhantak. – itt elcsuklott a hangom, és a gombóc egyre jobban nőni kezdett a torkomban.- A kocsiban öten ültek, ezek közül hárman élték túl. De Olivia nem…