. : Chapter Twentyone : .

Sziasztok! Tudom késtem nagyon sokat is, de most nagyon nem voltam itthon amit pedig itthon töltöttem időt azt szinte csak alvással töltöttem de még így is nagyon, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Szóval meghoztam a részt remélem tetszeni fog. Nagyon örülök hogy az oldal megtekintésének a száma eléri már a 11 ezret. Love you guys ♥

Miután teljesen összefagytunk beültünk a kocsimba és hazadobtam Niallt majd én is hazamentem. Vigyorogva szálltam ki a kocsiból és mentem be a lakásba ahol Farrah már tűkön ülve várt rám a konyhapultnál a bárszéken ülve, miközben kavargatta a teáját. Mikor levettem a kabátot levettem a cipőmet megálltam a konyha ajtóba és csak néztem rá, majd egy jó pár másodperccel később elvisítottam magamat mire Farrah is leugrott a bárszékről és a nyakamba ugrott.
- Mi történt? Mesélj el mindent! Na  inkább csak a végét. Ne inkább az elejétől! Várj a közepétől! Ne inkább az egészet egybe! - hadarta egyszerre még mindig visongva ugráltunk mint az tizenéves kislányok.
- Mi lenne ha mondjuk fönt folytatnátok a visítást? - nézett ki Tom a nappaliból mire én kiöltöttem rá a nyelvemet. - De ha abba hagyjátok akkor mondjuk ide is ülhetnétek és akkor Nick nem kéne kétszer elmesélned az egészet. - kacsintott rám mire én nevetve ugrottam át a kanapét és vetődtem le mellé majd elkezdtem az egészet mesélni.

- Reggel -

Nyöszörögve húztam a párnát a fejemre a párnámat mert valakire rájött hogy reggel fél hátkor neki kezdjen a kopácsolásnak. Nem tudom ki nem tud aludni de mondjuk tekintettel lehetne másokra és nyolc óra felé kezdené a kalapálást. Miután nem tudtam visszaaludni és nagyon is idegesített ez az irdatlan dübörgés lehúztam a fejemről a párnát és fölnyomtam magamat a matracról. álmosan ültem föl és túrtam a hajamba majd ledobtam magamról a takarómat és fölálltam az ágyról. Kótyagos fejjel kerestem a hajgumimat mire rájöttem hogy az ágyba hagytam és megfordultam de ijedtembe majdhogynem hátra estem...
- Azt hittem sose veszel már észre pedig már negyed órája itt fekszem melletted. - nevette el magát mire nekem is mosoly kúszott az arcomra.
- Látom te is ilyen korán kelő kis kakas vagy hogy itt vagy már fél hétkor. - vettem el a tenyeréből a hajgumit és csináltam egy kis kontyot a fejem tetejére. - Nincs kedved csinálni nekem egy kakaót amíg én fölöltözöm? - rebegtettem a pilláimat és kivettem a szekrényemből pár ruhát. - Niall! - visítottam a fürdőből, és kirohantam immáron fölöltözve.
- Tessék? - nézett rám az ágyon elkényelmesedve miközben kapcsolgatta a tévét.
- El kell mennünk vásárolni most láttam a telefonomat három nap múlva karácsony! - sipákoltam még mindig- És még nem vettem ajándékokat. Anyuékhoz pedig majd haza kell mennem, Jézus nagyon el vagyok maradva kérlek segíts! - hadartam mire ő elnevette magát.
- Vegyél föl egy kabátot meg egy cipőt és sálat kint várlak a kocsiba. - nyomta ki a tévét majd fölállt az ágyról és nyomott az arcomra egy puszit és eltűnt a szobámból. Kapkodva vettem ki a bőrdzsekimet és egy fekete bakancsot és egy szürke kötött sálat és már robogtam is lefelé a lépcsőn, majd beugrottam még gyorsan az ajtó mellett lévő gardrób szobába ahonnan lekaptam egy táskát és már egy gyors "elmentem később jövök"-kel ki is rohantam az ajtón.
Tehetetlenül bolyongtunk a plázába, Niall a fejére húzott kapucnival takargatta magát míg én a telefonom jegyzeteit néztem hogy még is kinek is kell ajándékot vennem.
- Na jó kezdjük mondjuk Farrah-val és Tommal. - sóhajtottam majd Niallra néztem.
Egy jó bő három és fél órával később, teljesen elfáradva ültünk be egy kis kávézóba mikor már lejártuk a lábunkat és bementünk az összes boltba a bevásároló központba sőt még az utcára is kimentünk hogy beszerezzük az ajándékokat.
- Figyelj rendelsz nekem egy forrócsokit mindjárt jövök. - nyomtam egy puszit a szája sarkába és kimentem a kávézóból. Az úton idefelé láttam egy nagyon kis aranyos ajándék boltot ahol láttam kiírva hogy csinálnak fénykép albumot. - Jó napot! -csuktam be az ajtót magam mögött. Megcsapott az isteni fahéjas illat amit a mécseses párologtató ontott magából. Egy kedves kis szemüveges néni ült aki már javában az ötvenes éveinek végén és a hatvanas évek elején járt. Kedvesen mosolygott rám mikor odalépetem a pulthoz.
- Jó napot kedves miben segíthetek?
- Szeretnék készíteni egy albumot amiben azok a képek szerepelnek amivel a barátommal vagyok.
- Ha itt vannak nálad a képek akkor holnapra már meg is tudom csinálni neked.
- Ó az nagyon jó lenne. Ha ma még délután olyan három óra felé még visszajövök akkor megtudjuk csinálni?
- Persze, ha megadod a nevedet meg egy telefonszámot akkor majd még majd szólni is tudok mikorra lesz kész az album.
- Ó nagyon szépen köszönöm. - írtam le a kis noteszba amit felém nyújtott a telefonszámomat illetve a nevemet. - Akkor nem sokára hozom a képeket. Még egyszer nagyon köszönöm . Viszlát!- léptem ki a kis üzletből majd visszasiettem a kávézóhoz. - Köszönöm. -huppantam le a kis sarokba a barátomhoz aki éppen a telefonját bújta nagyon.
- Merre jártál?
- Csak volt pár elintézni valóm anyuék ajándékával kapcsolatban. -füllentettem, majd elővettem a telefonomat. - Tudsz majd segíteni hogyan foglaljak majd repülő jegyet? - kavartam meg a habos kakaómat.
- Mikor akarsz majd menni?
- Nem tudom de arra gondoltam hogy mi lenne ha mondjuk a szilvesztert is ott töltenénk?
- Töltenénk? - nézett rám furán.
- Tom, Farrah, te, én meg a srácok. Na mit szólsz hozzá?
- Nekem tetszik és szerintem a srácoknak is tetszeni fog az ötlet. - kulcsolta össze az ujjainkat majd áthajolva az asztalon adott egy csókot. Ezt még mindig szoknom kell, de csak azért mert a pillangók a gyomromba mindig amikor rám néz, hozzám ér, megcsókol, hozzám beszél a térdem remeg úgy ahogy a kezem is, a szívem szaporábban ver, teljesen felborul bennem az egyensúly. Mosolyogva hajoltam el tőle és az ajkamba haraptam ahol még mindig éreztem a csókját mert bizsergett és forró volt ott az ajkának helye.

- Na hazajöttünk!- kiáltottam el magamat mikor beértünk a lakásba de csak Tom volt lent, a konyhába éppen valamihez nekiakart készülni mert kifelé pakolta a hűtő egész tartalmát. - Te mit csinálsz? - rúgtam le a cipőmet.
- Éppen? Most akarok neki állni mézeskalácsot csinálni.  töprengett és belökte a vállával a hűtő ajtaját
- Akkor adj öt percet fölcuccolok és utána jövünk segíteni. - indultam föl a lépcsőn hogy a szobába vigyük az ajándékokat. Miután letettük a szatyrokat, elmentem hogy átvegyek valami kényelmesebbet itthonra.

Kukkantsatok be!!! 5 Seconds of summer ♥ 

Back for you